A negyedik hátvéd cigánykereke

A „negyedik hátvéd” mondták róla. A kitétel önmagában kijelölte a kort: akkor született, amikor már a WM-rendszerben futballoztak itthon a csapatok, s a két szélsőhátvéd közé visszahúzódott a „kullancs” – nem egészen helyes nyelvi meghatározással akkor lett a centerhalfból középhátvéd. Grosics nagyon együtt élt a játékkal, s gyakorta tisztázott bátor kifutással, a védők mögé belőtt labdákat hatástalanítva. Mostanság kevés szó esik róla, de az angolokat legalább annyira meglepte Grosics stílusa az Évszázad mérkőzésén, mint Hidegkuti Nándor fantasztikus teljesítménye hátravont középcsatárként.

Utóbbi látványosabb volt, konkrétabban befolyásolta az eredményt, de az angolokat lenyűgözte a kapusjáték is. (Formáltak is rá később egy jó kifejezést, amely a söprögetőből és a kapusból áll: sweeper-keeper.) A kiváló angol kommentátor, Kenneth Wolstenholme „szokatlannak, de hatékonynak” minősítette Grosics stílusát. Szemben a legtöbb brit kapussal, akik nem ismerték fel, hogy magyar kollégájuk megelőzte a korát.

Kétségtelen tény, hogy az ötvenes-hatvanas évek világklasszis kapusai közül Grosics Gyula bánt a legjobban lábbal is a labdával. Ha valami csoda folytán visszafiatalodhatott volna vagy negyven évet, ő a kilencvenes években sem jött volna zavarba, amikor pedig minden korábbinál fontosabbá vált (egyébként Angliában is), hogy a jó kapus lábbal is jól bánjon a labdával.

A pénteken elhunyt csodálatos kapus híressé lett egyedi gólöröméről is: cigánykerekezett a Wembleyben. Később azt mesélte, öntudatlanul tette, nem is emlékezett rá.

---