„Ahogy bekapcsolt a defibrillátor, már nem voltam egyedül”

„Hívjanak mentőt!” – a nézők és a játékosok közül többen csak erre figyeltek fel a júliusi napon, a futballpályán, ahol a megye I-es Martonvásár és a megye III-as Szigethalom SC barátságos találkozót játszott és ahol a gyepen nem pontot, hanem életet mentettek. Keményvári Balázs látta, hogy a bíró megbotlik, de amikor újra odanézett, még mindig a földön feküdt.

– Nem kelt fel. Elindultam felé és ekkor vettem észre, hogy gyanús a tekintete, valami nincs rendben. Futni kezdtem, jött az ellenfél edzője is és még valaki. A játékvezető hörgött, egyre ritkábban, a szeme fennakadt – meséli a szigethalmi játékos, aki megőrizve lélekjelenlétét azonnal elkezdte a szívmasszázst. Nem először volt szorult helyzetben, civilben tűzoltóként dolgozik, így megtanulta, hogyan reagáljon, ha baj van.

– Gyorsan hanyatt fektettük és húsz percen keresztül végeztem a szívmasszázst. Közben nem is gondolkodtam, minden olyan természetesen jött. A legtöbben teljes sokkban álltak. Közben kérdeztem, hogy csinált-e már valaki ilyet, átvenné-e, de senki nem jelentkezett – folytatja a 33 éves futballista. – Valaki megérkezett a félautomata defibrillátorral. Kibontották, de nem tudták, mit kezdjenek vele, azt mondták, hogy sosem volt még ilyen a kezükben. Én szóltam, hogy nyomják meg a rajta lévő egyetlen gombot és onnantól minden egyértelmű lesz, a készülék mondja, hogy mit kell tenni. A gép néhány másodpercig analizált, majd jelzett: sokkolni kellett a játékvezetőt, álljunk hátrébb. Ezután szerencsére elég volt a szívmasszázs, de amíg a gép néhány percenként analizált, én is pihenhettem. Egy férfi addig a kezemet gyúrta, mint egy birkózónak, így próbált segíteni. 

A mentők a kiérkezés után még fél órán át végezték az újraélesztést, mielőtt a kórházba szállították a szívinfarktust kapott bírót. Ekkor már a felesége is megérkezett, aki sokáig hálálkodott az életmentőnek.

– Elég kellemetlen volt – nevet fel Keményvári Balázs. – Nem azért csinálta az ember, hogy megköszönjék. Este az edzőm szólt, hogy magához tért a játékvezető, később pedig az egyik rokona keresett meg. Ami viszont sokat jelentett, hogy a mentőállomás egyik dolgozója üzent, ha nem ilyen precíz az újraélesztés, akkor nem lehetett volna megmenteni.

A történtek természetesen később is beszédtémát jelentettek az öltözőben. A legtöbben arra emlékeztek, teljesen sokkolta őket az eset. Keményvári Balázs szerint viszont biztos benne, hogy ha ő nincs ott, akkor más tette volna azt, amit így ő tett.

– A lényeg, hogy el merjék kezdeni a szívmasszázst. Elrontani nem lehet, csak azzal, ha nem tesznek semmit. Nekem ilyen szempontból előnyt jelent, hogy tűzoltó vagyok, volt már részem hasonlóban és ilyen irányú továbbképzéseket is szoktak nekünk tartani. A többiekkel arról beszéltünk, hogy ennyi egy élet, egy másodperc, és akármikor történhet valami váratlan. Ilyenkor kell, hogy valaki merjen segíteni. A defibrillátor pedig hihetetlenül hasznos, és akárki tudja használni. Rá van rajzolva, hova kell a tappancsokat tenni és onnantól végig instruál, hogy mit tegyünk. Közben telefonon a mentősökkel is tartottam a kapcsolatot és voltak mások is körülöttem, de amíg be nem kapcsoltuk a gépet, úgy éreztem, egyedül vagyok. Akkor viszont lekerült rólam ez a nagy teher, hogy csak én tudom megmenteni. Amikor elkezdett működni a defibrillátor, már tudtam, hogy ha én nem is csinálnám jól, ez a szerkezet életben tartja. Ez nagyon nagy könnyebbséget jelentett.

A Szigethalom SC-hez az előző kiírásban csatlakozó támadó középpályás két gyermek édesapja, és 12 éve szolgál a tűzoltóságon. Saját elmondása szerint maga is meglepődött, hogy milyen magától értetődő volt számára, mit kell tennie a bajban.

Most már csak ritkán jut eszébe az a nap – a hivatásából adódóan is megtanulta kezelni a nehéz helyzeteket. Most már a gólok és a győzelmek színhelye lehet a helyi futballpálya, ahol idén a feljutást célozta meg a csapat, de hosszútávon egészen az NB III-ig szeretnének menetelni.