Az Aranycsapat legendája

Az alaptizenegy (a műfaj és tiszteletünk egyaránt megkívánja, hogy leírjuk a névsort, noha nyilván minden olvasó pontosan ismeri: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor) történetében akadtak már mérföldkövek.

A válogatott 1954. április 11-én, az osztrákok ellen, Bécsben játszott utoljára a fenti összeállításban. Nem meglepő módon akkor is nyert (egyébként 1:0-ra), ahogyan mérkőzései többségén. Az ezüstéremmel zárt világbajnokságon egyszer sem játszott az alapformációban, utána pedig (ha akkor még senki, talán Sebes Gusztáv sem volt biztos benne) elsőként Zakariás József kiesett a csapatból. Bő két évvel később, 1956. október 14-én, fura módon ismét csak a császárvárosban, az osztrákok ellen végleg lezárult egy fejezet: a csapatkapitány, Puskás Ferenc, és a korszak (1950–1956) legeredményesebb góllövője (Kocsis Sándor) utoljára játszott a nemzeti tizenegyben. A két emblematikus csillag az 1956-os forradalom, illetve a Bp. Honvédra épült túracsapat dél-amerikai portyája után külföldön maradt, mint ahogy Czibor Zoltán és akkor még Grosics Gyula is. Új válogatottat kellett építeni. S statisztikákat lehetett készíteni.

A csapat, amelyből közben Aranycsapat lett, az 1950. június 4-i, a lengyelek elleni Varsóban 5:2-re megnyert mérkőzéssel kezdődően 1956. október 14-ig 64 mérkőzést játszott.

A klasszikus tizenegy tagjai közül Grosics Gyula 40, Buzánszky Jenő 49, Lóránt Gyula 30, Lantos Mihály 50, Bozsik József 60, Zakariás József 24, Budai II László 22, Kocsis Sándor 59, Hidegkuti Nándor 50, Puskás Ferenc 59, Czibor Zoltán 40 mérkőzésen szerepelt ebben a periódusban. A „tartalékok” közül Palotás Péter 24 (tehát többen, mint Budai, s ugyanannyin, mint Zakariás), Szojka Ferenc és Sándor Károly 21 találkozón játszott. Összesen 66 futballista kapott szerepet, köztük 12 kapus. A poszt reprezentánsai közül Grosics mögött a lejátszott mérkőzések számát tekintve Gellér Sándor, de a pályán töltött percek alapján Fazekas Árpád a második helyezett. E 64 találkozó mérlege: 49 győzelem, 10 döntetlen és 5 vereség. Sebes Gusztáv 59 mérkőzésből 44-10-5-ös mérleget ért el, Bukovi Márton mind az öt meccsét megnyerte.



1957 tavaszától az alaptizenegyből már csak a visszatért Grosics Gyula, valamint Bozsik József, Budai II László és Hidegkuti Nándor játszott a válogatottban, mind a négyen pályára léptek a svédországi világbajnokságon. Ám a következő, az 1962-es chilei tornára már csak a kapus jutott el. Meg Puskás Ferenc – spanyol színekben. Grosicsnál maradva, talán nem érdektelen megjegyezni: a tizenegy játékosból csak ketten, az akkori számítás szerint még „csak” százszoros válogatott Bozsik József (1962. április 18., Uruguay ellen), valamint a Fekete Párduc (1962. október 14., Jugoszlávia ellen) kapta meg azt a kiváltságot, hogy elbúcsúztassák a válogatottól. A három, külföldre távozásával ezt a lehetőséget is elveszítő csatáron kívül a többiek életük végéig tüskeként hordozták ezt a szívükben. Mint Buzánszky Jenő (például) azt, hogy a 49. válogatottsága után nem ünnepelhette meg az ötvenediket.

Grosics Gyula köszönt el legkésőbb időben a válogatottságtól, azt a pillanatot, amelyben átadta a helyét utódának, Szentmihályi Antalnak a Népstadionban ugyancsak tekinthetjük mérföldkőnek.

Puskás Ferenc játszott a tizenegyből a legtovább, a többiek már régen visszavonultak, amikor az 1965–66-os idényben nyolc bajnokin négy gólt szerezve befejezte a ligakarrierjét, majd 1966. május 26-án, a Betis ellen a kupában lejátszotta utolsó tétmérkőzését. Grosics Gyula éppen a KSI edzője volt, Buzánszky Jenő az Esztergomi Vasasnál, Lóránt Gyula az NSZK-ban, Lantos Mihály (Bukovi Márton segítőjeként) az Olympiakosz Pireusznál, Zakariás József Guineában, Budai II László az Egyesített Tiszti Iskola csapatánál, Hidegkuti Nándor a Tatabányai Bányász gárdájánál dolgozott edzőként. Kocsis Sándor és Czibor Zoltán Barcelonában élte nem túl vidám mindennapjait. Bozsik József Kispéter Mihály váratlan halála után a Bp. Honvéd legénységének élére került, ugyancsak edzőként dolgozott. Újabb korszak zárult le. Közel tíz esztendő telt el 1956 óta, talán túl közel volt még a szétesés ahhoz, hogy a legenda épüljön. Talán egyszerűen a hatalom nem akarta nagyon, hogy a legenda épüljön.

Pedig Buzánszky Jenő a hetvenes évektől kezdve már maga is nagyon sokat tett azért, hogy senki se felejtse el az „ő” csapatukat. Nem túlzás: a tizenegyből ő tette a legtöbbet. Nyolc milliméteres filmjeivel járta az országot, élménybeszámolókat tartott, mesélt gólokról, örömökről, csalódásokról, győzelmekről, s a nagyon ritka vereségekről.

A sok objektív tény mellé egy szubjektív megállapítás: az Aranycsapat legendája 1981-ben kezdett el épülni. Huszonöt évvel 1956 után, 1981. június 6-án, amikor a Magyarország–Anglia vb-selejtező előtt Puskás Ferenc ismét a Népstadionban játszott, a Budapest–Vidék öregfiúk-mérkőzésen. Abban az esztendőben jelent meg Sebes Gusztáv szövetségi kapitány visszaemlékezése, az Örömök és csalódások, a következő évben mutatták be Surányi András filmjét, az Aranycsapatot. Ki tudná ma már eldönteni, hogy a politika akkor gondolta-e úgy, hogy lehet ápolni az Aranycsapat emlékét – vagy csak a Hungária együttes berobbanása, az Illés-koncert és számos más programmal igazolható nosztalgiahullám szerencsés miliőt teremtett az emlékek ápolására (miközben 1966-ban, Az Aranycsapat és árnyai címmel megjelent könyv még kifejezetten negatív felhangokkal írt a magyar futball azóta is legsikeresebb válogatottjáról).

A következő évben meghalt Budai II László, s noha nem szoktuk gyakran emlegetni, de nem lehet nem figyelni rá: tizenegyükből öten még a hatvanadik születésnapjukat sem érték meg. Zakariás József 47, Kocsis Sándor 49, Bozsik József 52, Lóránt Gyula 58, Budai László 54 évet élt mindössze. Lantos Mihály is csak 61 éves volt, amikor itt hagyott minket. A többiek, ameddig erővel, egészséggel bírták, ápolták az Aranycsapat emlékét.

S szerencsére egyre méltóbb emléket kapott minden idők legsikeresebb magyar tizenegye. Stadionok, akadémiák, utcák, iskolák, szobrok, könyvek jelzik: a hálás utókor nem feledkezett meg a legendás csapatról.

Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is őrzik a futballrajongól az Aranycsapat emlékét. 2013 késő őszén, amikor a FIFA új hetilapot indított, a Heti Top 11 (Weekly Top 11) nevű rovatban a szerzők minden idők legjobb 11 csapatának állítottak emléket. A listán a válogatottak közül a legendás tizenegy került az élre: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Ma – közülük utolsóként – a jobbhátvéd is végső nyughelyére került. Az Aranycsapat immár nem a velünk élő történelem. Végérvényesen a múlt legendája lett. Amelyet mindenkinek, aki szereti a magyar futballt, ameddig csak teheti, ápolnia kell.



Tizenegy legenda, akiket megismert a nagyvilág

A legendás tizenegy, amelynek névsorát minden futballrajongónak illendő egy szuszra fújni. Pályafutásuk felidézésével tisztelgünk előttük.

GROSICS GYULA

Dorog, 1926. február 4.–2014. június 13.
Eredeti neve: Grosits Gyula. Beceneve: Fekete Párduc.
Klubjai: Dorogi AC (1938–47), MATEOSZ Munkás SE (1947–50), Teherfuvar (1950. március–július), Bp. Honvéd (1950–55), Tatabánya (1956–63).
Sikerei: háromszoros bajnok (1950, 1952, 1954), KK-győztes (1960), vb-ezüstérmes (1954), vb-résztvevő (1958, 1962), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952), Balkán Kupa-győztes (1947).
Válogatottsága: 86/0 (1947. augusztus 20.–1962. október 14.)

Játékstílusa alapján a „negyedik hátvédnek” nevezték. Az IFFHS, a futball történetével és statisztikáival foglalkozó világszervezet a XX. század 9. legjobb kapusának választotta. 1957-ben, 1959-ben és 1961-ben is kapott szavazatot a France Football Aranylabda-szavazásán. Nevét viseli a tatabányai stadion, az újbudai, Bikszádi úti Általános Iskola és Gyulán a Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó-Akadémia.

BUZÁNSZKY JENŐ

Újdombóvár, 1925. május 4.– Esztergom, 2015. január 11.
Becenevei: Kazal, Parasztbányász.
Klubjai: Dombóvári Vasutas (1938–46), Pécsi VSK (1946–47), Dorogi AC (Dorogi Tárna, Dorogi Bányász (1947–59).
Sikerei: vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953).
Válogatottsága: 49/0 (1950. november 12.–1956. július 15.)

Az Aranycsapat alaptizenegyének egyetlen, vidéki klubból beválogatott tagja katonai szolgálata alatt a Budapest Őrzászlóalj együttesében a Rákosi Kupának nevezett hadsereg bajnokság mérkőzésein csatárként rendszeresen 6-8 gólt lőtt meccsenként (1949–52). 2010. május 4. óta a nevét viseli a dorogi pálya, valamint évről évre megrendezik Debrecenben a róla elnevezett kupasorozatot.

LÓRÁNT GYULA

Kőszeg, 1923. február 6. – Szaloniki, 1981. május 31.
Eredeti neve: Lipovics Gyula. Beceneve: Lóri.
Klubjai: Kőszegi SE (1939–41), Szombathelyi FC (1942–43), Nagyváradi AC (1943–44), Nemzeti Vasas (1944. október–december), Nagyváradi Szabadság (1945–46), IT Arad (1946–47), Vasas (1947–50), Bp. Honvéd (1951–55), Bp. Spartacus (1956), Váci Vasas (1957–58).
Sikerei: négyszeres magyar bajnok (1944, 1952, 1954, 1955), vb-ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952).
Válogatottsága: 37/0 (1948. október 24.–1955. május 15.)

Az Aranycsapat egyik legsokoldalúbb játékosa a NAC-ban még jobbszélsőként nyerte első bajnoki címét. 2011-ben hazahozták hamvait a németországi Erlingenből, s Kőszegen újratemették. Az egykori középhátvéd nevét viseli szülővárosa, Kőszeg sporttelepe.

LANTOS MIHÁLY

Kőbánya, 1928. szeptember 29. – Budapest, 1989. december 31.
Eredeti neve: Lendenmayer Mihály. Beceneve: Miska.
Klubjai: MÁVAG SK (1941–43), BVSC (MÁV Konzum Előre, Bp. Vasutas Előre SC 1943–47), MTK (Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó 1948–61).
Sikerei: háromszoros bajnok (1951, 1953, 1958), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953).
Válogatottsága: 53/5 (1949. július 10.–1956. június 9.)

A kiváló rúgótechnikájú balhátvéd a válogatottban öt gólt szerzett, mindegyiket jobb lábbal! Az MTK többször is átnevezett alakulatában a bajnoki aranyak mellé hét (!) ezüstöt szerzett. Az MTK – még korábban a Bp. Vörös Meteor – sporttelepe a legendás balhátvéd nevét kapta. A létesítményben 2009 májusa óta emléktábla őrzi az emlékét.

BOZSIK JÓZSEF

Kispest, 1925. november 28.–Budapest, 1978. május 31.
Beceneve: Cucu.
Klubja: Kispesti AC (Bp. Honvéd 1938–62).
Sikerei: ötszörös bajnok (1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), vb-ezüstérmes (1954), vb-résztvevő (1958), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), a Balkán Kupa-győztese (1947).
Válogatottsága: 101/11 (1947. augusztus 17.–1962. április 18.)

A legtöbbszörös magyar válogatott, a valaha élt legpompázatosabb irányító. Testvére, Bozsik I István a KAC élvonalbeli kapusa volt a negyvenes években. Fia, Bozsik Péter edzőként bajnoki címet nyert. Övék az egyetlen apa-fiú pár, akinek mindkét tagja volt magyar szövetségi kapitány. A kiváló jobbfedezet volt az első a csapat tagjai közül, akinek nevét stadion viselte. A kispesti pályát, hajdani klubsikereinek egyik legfontosabb színterét a nyolcvanas évek közepén Bozsik Józsefről nevezték el. Egykori általános iskolájában, a Szegfű utcaiban Puskás Ferenccel közös emléktábla hirdeti büszkén, egykoron mindketten a „suli” tanulói voltak.

ZAKARIÁS JÓZSEF

Budafok, 1924. március 5.–Budapest, 1971. november 22.
Beceneve: Zaki.
Klubjai: Budafoki MTE (1936–41), Kábelgyár SC (1941–44), Gamma FC (Budai Barátság SE, Budai MSE 1944–46), MATEOSZ Munkás SE (Teherfuvar SE, Bp. Előre 1946–1950 ősz), Bp. Bástya (Bp. Vörös Lobogó 1951–56), Egyetértés SE (1957– 58).
Sikerei: kétszeres bajnok (1951, 1953), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), vb-ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952), Balkán Kupa-győztes (1947), a főiskolai vb győztese (1951).
Válogatottsága: 35/0 (1947. augusztus 20.–1954. július 4.)

Az Aranycsapat „szürke eminenciásának” nevezték, de sokkal jobban tudott futballozni annál, amelyet a minősítés takar. Az elveszített világbajnoki döntő volt az utolsó mérkőzése a válogatottban. A Zakariás III futballistanév utal rá, a Budafoki MTE-ben futballozó öt fivér közül ő volt a harmadik. Az alaptizenegy elsőnek az égbe költözött játékosa budafoki illetőségű volt. Egy ottani utca viseli a nevét.

BUDAI II LÁSZLÓ

Rákospalota, 1928. július 19.–Budapest, 1983. július 2.
Eredeti neve: Bednarik László. Beceneve: Púpos.
Klubjai: BRSC (1942–47), Hutter Olaj SE (1947–48), Ferencvárosi TC (ÉDOSZ 1948–50), Bp. Honvéd (1950–61).
Sikerei: ötszörös bajnok (1949, 1950, 1952, 1954, 1955), KK-győztes (1959), vb-ezüstérmes (1954), vb-résztvevő (1958), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952).
Válogatottsága: 39/10 (1949. május 8.–1959. május 1.)

Az Aranycsapat jobbszélsője játékának fő értékeként elsősorban remek beadásait, s Kocsis Sándorral való tökéletes összeszokottságát emlegetik. Rákospalotán stadiont neveztek el a kerület szülöttéről, 1991 óta emléktábla is őrzi az emlékét a pályánál.

KOCSIS SÁNDOR

Budapest, 1929. szeptember 21.–Barcelona, 1979. július 22.
Becenevei: Kocka, Aranyfej.
Klubjai: Kőbányai TC (1943–44), Ferencvárosi TC (ÉDOSZ 1945–50), Bp. Honvéd (1950–57), Young Fellows Zürich (1957–58), FC Barcelona (1958–65).
Sikerei: ötszörös magyar bajnok (1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), kétszeres spanyol bajnok (1959, 1960), a Spanyol Kupa győztese (1959, 1963), BEK-döntős (1961), VVK-győztes (1960), VVK-döntős (1962), vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), háromszoros magyar gólkirály (1951, 1952, 1954), vb-gólkirály (1954).
Válogatottsága: 68/75 (1948. június 6.–1956. október 14).

Az Aranycsapat legfiatalabb sztárja az ötvenes években mind a bajnokságban, mind a válogatottban több gólt szerzett még Puskás Ferencnél is. Az 1954-es vb gólkirálya a svájci tornán minden mérkőzésen szerzett gólt – a döntőt kivéve. Minden idők egyik legjobban fejelő csatára. 1956-ban és 1957-ben is kapott voksot az európai Aranylabda-szavazáson. 2012-ben hamvait hazahozták, újratemették. Budapest díszpolgára lett, fia, ifjabb Kocsis Sándor tervbe vette, hogy majdan egy labdarúgó akadémia is viseli az 1954-es világbajnokság gólkirályának a nevét. Ám ez egyelőre még csak terv.

HIDEGKUTI NÁNDOR

Budapest, 1922. március 3.–Budapest, 2002. február 14.
Beceneve: Öreg.
Klubjai: Újlaki FC (1934–39), Gázművek (1939–43), Elektromos (1943–45), Herminamezei AC (1945–46), MTK (Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó 1946–1958).
Sikerei: háromszoros bajnok (1951, 1953, 1958), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), vb-ezüstérmes (1954), vb-résztvevő (1958), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), a Balkán Kupa-győztese (1947).
Válogatottsága: 69/39 (1945. szeptember 30.–1958. június 14.)

Az Aranycsapatban eleinte több csatárposzton is játszott, majd a hátravont középcsatár poszt tökéletesítőjeként vált kihagyhatatlanná. Élete egyik legjobb játékát az 1953-as londoni „6:3”-on nyújtotta. Az MTK pályáját 2002. február 14., a nagyszerű középcsatár halála napja óta Hidegkuti Nándor Stadionnak hívják. Az egyesület 2013. november 16-án ünnepelte alapításának 125. évfordulóját, november 9-én, az MTK–Honvéd bajnoki találkozó előtt ennek tiszteletére a pályán belül felavatták az „Öreg” mellszobrát.

PUSKÁS FERENC

Zugló, 1927. április 1.–Budapest, 2006. november 17.
Eredeti neve: Purczeld Ferenc. Becenevei: Öcsi, Sváb, Száguldó Örnagy, Pancho.
Klubjai: Kispest FC (Kispesti AC, Bp. Honvéd 1937–57), Real Madrid (1958–66).
Sikerei: ötszörös magyar bajnok (1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), ötszörös spanyol bajnok (1961, 1962, 1963, 1964, 1965), Spanyol Kupa-győztes (1962), háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966), kétszeres BEK-döntős (1962, 1964), Világkupa-győztes (1961), vb-ezüstérmes (1954), vb-résztvevő (1962), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952), Balkán Kupa-győztes (1947), négyszeres magyar gólkirály (1948, 1950, 1950 ősz, 1953), négyszeres spanyol gólkirály (1960, 1961, 1963, 1964) ), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965).
Válogatottsága: magyar 85/84 (1945. augusztus 20.–1956. október 14.), spanyol 4/0 (1961. november 12.–1962. június 6.).

Minden idők legjobb magyar játékosa, akit az UEFA 2004-ben az előző 50 év legjobb magyarjának voksolt. Tétmérkőzéseken mindent egybevetve 533-szor játszott és 511 gólt ért el, ezzel a XX. század gólkirálya. Az Aranylabda-szavazáson 1956-ban 4., 1959-ben 7., 1960-ban 2., 1961-ben 5., 1965-ben 13. volt. Nevét viseli a legnagyobb magyar aréna, az egykori Népstadion. Orbán Viktor miniszterelnök – akkor még ellenzéki politikus – 2005-ben megalapította a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát. A legendás kapitány nevét viseli a FIFA nagy presztízsű díja, amelyet minden évben az esztendő legszebbnek választott góljának szerzője kap meg. Puskás Ferenc mellszobra Kispesten, egész alapos szobra Óbudán áll, s 2013. november 16. óta Szentesen is látható Puskás-szobor. A Real Madrid edzőközpontjában 2013. október 24-én avatták fel „Pancho” mellszobrát. Emlékét a Bozsik Stadionban is őrzi emléktábla.

CZIBOR ZOLTÁN

Kaposvár, 1929. augusztus 23.–Győr, 1997. szeptember 1.
Becenevei: Bolond, Rongylábú.
Klubjai: Komáromi AC (1942–45), Komáromi MÁV-AC (1945–48), FTC (ÉDOSZ 1948–50), Csepeli Vasas (1951–52), Bp. Honvéd (1953–57), FC Barcelona (1958–61), Español (1961–62), FK Austria Wien (1962 ősz), Primo Hamilton FC (1963).
Sikerei: háromszoros magyar bajnok (1949, 1954, 1955), kétszeres spanyol bajnok (1959, 1960), Spanyol Kupa-győztes (1959), VVK-győztes (1960), BEK-döntős (1961), vb-züstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953).
Válogatottsága: 43/17 (1949. május 8.–1956. október 14.)

A zseniális és öntörvényű balszélső számára a Wankdorf-stadion elátkozott helyszín maradt. A vb- és a BEK-döntőben is szerzett ott gólt, de mind a kettőt elveszítette a csapatával 3:2-re. Nála gyakrabban senki sem változtatta a helyét a pályán az Aranycsapat tagjai közül. Sportneve Czibor III volt. Komáromban a városi sporttelep a nevét viseli. A helyi Klapka György Múzeumban emlékszobában láthatóak tárgyi emlékei.

---