Bökk Katalin: Semmiért nem adnám a futballista éveket

„Fiatalkoromban, a 90-es évek elején a Gyulai téren nemegyszer kijött közénk Bökk Katalin, aki válogatott futballista volt. Mondhatom keményen, sőt néha durván játszott. De jó focista volt. Nem tudom, most mi lehet vele?” – írta az MLSZ Facebook oldalának egyik követője. A Femina hatszoros magyar bajnok és egyszeres kupagyőztes labdarúgója válaszolt a kérdésre.

– Köszönöm, jól vagyok, a sport és a foci pedig ma is hozzátartozik a mindennapjaimhoz. A régi csapattársakkal több tíz éve tart a barátságunk és két-három hetente járunk össze focizni, beszélgetni. A sport mindig is az életem része volt, ez ma is így van, a járvány előtt jártam fitness edzésre, konditerembe, vagy itt, Dunakeszin bokszolni. És természetesen a Gyulai téri mérkőzésekre is jól emlékszem – kezdte a 43-szoros válogatott Bökk Katalin, aki 16 évesen került első klubjához, a Feminához, ahol karrierje legnagyobb részét töltötte.

– A Gyulai tér sarkán laktunk a szüleimmel és a testvéreimmel Budapesten. Akkoriban az volt a normális, ha a gyerekek lent az utcán vagy a téren játszottak, és mivel több fú volt, mint lány, legtöbbször fociztunk. Imádtam mozogni, gyerekként atletizáltam és nyolcéves korom környékén az Újpesthez, majd a Vasashoz kerültem, aztán győzött a foci. Egyszer odajött hozzám egy ember a téren, aki megkérdezte, nincs-e kedvem egy női csapatban játszani, ez volt a Szent László Kórház. Meglepődtem, hogy egyáltalán van női focicsapat és nagy örömmel újságoltam otthon anyukámnak, mi történt. Erre ő mondta, hogy akkor inkább beszéljünk a szomszédunkkal, aki mint kiderült, a Femina elnöke volt. Így igazoltam le hozzájuk, először az utánpótláscsapatba a korom miatt.

Innen már a válogatottság sem volt messze, Bökk Katalin Ausztria ellen góllal debütált a Práter Stadionban, 1991-ben barátságos mérkőzésen – a találkozót 3–0-ra megnyerte a magyar válogatott. Később pedig a német és a francia élvonalban is eltöltött egy-egy szezont.

– A foci mindent megadott nekem, amit egy sportoló kaphat. Pedig akkor még nem volt fizetésünk, a Népligetben alapoztunk úgy, hogy egymást vittük fel a dombra a hátunkon; viszont sokat utaztunk. Hívtak más klubokhoz, de sokáig nem mentem, én azért játszottam, mert azokat az embereket, akik a Feminánál körülöttem dolgoztak, mindennél többre tartottam. Semmiért sem adnám azokat az időket – mondta zárásul a magyar bajnokság többszörös gólkirálynője, Bökk Katalin.