Férfi futsal – Fekete Márk motiváltabban lép pályára a válogatott szünet után

Hogy vagy, milyen érzés volt hosszú idő után újra a válogatottban játszani?
Mindig jó új impulzusokat kapni, amikor egy kicsit ki tudunk szakadni a „mókuskerékből”, nem mellesleg egy válogatottság mindig megtiszteltetés, és nagy örömmel töltött el, amikor láttam, hogy én is megkaptam a meghívót.

Sergio Mullor szövetségi kapitány említette, hogy hosszú és fárasztó utazásotok volt Spanyolországba, ott milyen volt hangulat, illetve mennyi időtök volt megszokni a környezetet? 
Az utazás maga hosszú volt, de előtte már edzettünk és videóztunk is, illetve utána is volt még egy napunk, ami szintén videózással és edzéssel telt. Ezek jó hangulatban zajlottak, a csapaton azt láttam, hogy mindenkit motivál a közelgő mérkőzés. Remek pályán és közönség előtt tudtunk játszani, fantasztikus élmény volt.

A spanyolok elleni meccset hogyan értékelnéd, szerinted volt akkora különbség a két csapat között, mint amit a végeredmény mutat?
Remek erőfelmérő volt számunkra, hogy hol tartunk az elithez képest. Ami az eredményt illeti, próbáltunk bátran játszani, akár öt a négy elleni támadásból is gólt szerezni, sajnos nem sikerült, sőt szerintem elkerülhető, buta gólokat is kaptunk, de a sportág legjobbjairól beszélünk, így talán reálisnak mondanám ezt az eredményt. 

Hogyan emlékszel vissza a spanyolok elleni gólodra?
Volt egy azt megelőző gólhelyzetem is, de akkor le akartam passzolni és elakadt a védőben, majd addig-addig mondogattam magamban, hogy lesz még helyzetem, míg tényleg oda nem kerültem, és egy kiváló labdát kaptam Rutai Balázstól, csak jól kellett helyeznem a kapus mellett. 

Ezt követően a szintén vb-résztvevő horvátok ellen is betaláltál, mekkora önbizalmat ad egy játékosnak, ha két ilyen kaliberű csapat ellen gólt szerez?
Rengeteg gratulációt kaptam, amik igazán jól esnek, és a meccs egyes pillanatai valószínűleg örökre a fejembe égtek, de az, hogy ilyen csapatok ellen gólt tudtam szerezni, csak még több motivációt ad. Mindig büszke leszek ezekre a találatokra. A mostani válogatott mérkőzések motiváló példák voltak számomra, láthattam, hogy milyen szintre szeretnék eljutni, a célom ugyanis az, hogy felvegyem a versenyt a világ élvonalához tartozó válogatottak játékosaival. 

A horvátok ellen inkább ti gyakoroltatok nyomást az ellenfélre, sok volt az ütközés, látszott, hogy mindkét csapat komolyan veszi a mérkőzést. Ez felértékeli azt, hogy döntetlent játszottatok velük egy felkészülési mérkőzésen vagy így utólag talán felétek is billenhetett volna a végeredmény?
Igen, ez egy igazán kiélezett, jó iramú mérkőzés volt, ami akár ide is, oda is eldőlhetett volna, de az eredmény szerintem másodlagos volt, sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy ezekből a meccsekből tanuljunk és fejlődjünk, hiszen hamarosan itt van az Európa-bajnoki selejtező, ahol viszont csak az eredmény számít.

A válogatott meccseken kívülről úgy látszik, hogy jóval magasabb az intenzitás, sokkal gyorsabb a játék, mint a hazai bajnokságban, viszont állóképességben úgy tűnik, ezt bírjátok. Ez talán azt mutatja, hogy jól sikerült a felkészülés a klubokban. A pályán is hasonlóan érezted?

Igen, én is úgy tapasztalom, hogy nagyobb az intenzitás. Belülről azt éreztem, hogy a horvátokkal még sikerült ezt a tempót felvenni, de a spanyolok ellen már túlzottan is védekezésre kényszerültünk. Erre nem tudja felkészíteni a játékosokat a hazai klubcsapatok felkészülése. 

Most visszatér mindenki a normál kerékvágásba, pénteken folytatódik az NB I, és ti hazai pályán fogadjátok a Nyíregyházát. Milyen mérkőzésre számítasz?
Tavaly 3. lett a Nyíregyháza, illetve tele vannak kreatív játékosokkal és egy remek edzővel, szerintem gólgazdag mérkőzésnek nézünk elébe, de mindenképp szeretnénk itthon tartani a három pontot.

Tavaly ezüstérmesek voltatok, bár még nagyon az elején járunk, de ebben a szezonban szerinted milyen erőt képvisel a Kecskemét?
Sok csapat erősödött, nagy volt a játékosmozgás az átigazolási időszakban, ezáltal a bajnokság is erősebb lett. Én optimista vagyok és nem is nagyon tudnám elfogadni azt, hogy ne éremért harcoljunk a bajnokság végén.