„A zöld 10-es megállás nélkül futotta végig a meccseket. Feltűnt a pálya minden pontján, a labdaszerzésben legalább olyan kiváló volt, mint a támadások indításában, előkészítésében, megszervezésében, vagy azokban a kapu elé csavart labdákban (manapság utolsó passzoknak hívják), amelyekből Albert Flórián gólok tucatjait fejelte, perdítette a hálóba.”
A fenti, rendkívül pontos és találó jellemzést Lakat T. Károly írta Rákosi Gyuláról, minden idők egyik legkiválóbb magyar balösszekötőjéről a tavaly az MLSZ gondozásában megjelent, Válogatott gyűjtemény című könyvben. A ma 75 éves (1938. október 9-én, Budapesten született) egykori klasszis a Bp. Kinizsi igazolt játékosa lett először, de hát a magyar labdarúgás történetében jártasak jól tudják: ez valójában élete egyetlen klubját, a Ferencvárost jelenti. 1952 és 1957 között volt az igazolásában Kinizsi név, aztán attól kezdve, tekintettel arra, hogy a forradalom után a Fradi is visszakapta a nevét és a színét, 1972-ig a zöld-fehér Ferencvárosi Torna Club játékosaként szerepelt.
Első élvonalbeli mérkőzését 19 évesen, 1957. október 27-én, a Szombathely ellen játszotta, Csanádi Árpád volt akkoriban a csapat edzője. Amikor pedig az utolsó bajnokiját játszotta, 1972 tavaszán, akkor a legendás játékos, majd sportvezető öccse, Csanádi Ferenc. Rákosi Gyula 511 hivatalos mérkőzésen játszott a Fradi színeiben, 116 gólt szerzett. A klub negyedik játékosaként érte el – Sárosi György dr., Fenyvesi Máté dr. és Mátrai Sándor után – az 500. tétmérkőzéses álomhatárt. Másfél évtizeden keresztül részese volt a zöld-fehérek minden nagy sikerének, négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), kétszeres MNK-győztes (1958, 1972), VVK-győztes (1965), VVK-döntős (1968), KK-győztes (1960) volt.
A magyar válogatottban 1960. május 22-én, az angolok ellen Albert Flórián két góljával 2:0-ra megnyert találkozón játszott először, Baróti Lajos a Sándor, Göröcs, Albert trió mellett két újoncot avatott, a pécsi Dunai János (valójában Dujmov Iván) és Rákosi Gyula személyében. Ezt a fellépést a ferencvárosi összekötő pályafutásában még további negyven követte, részt vett az egyaránt a negyeddöntőben zárt 1962-es és 1966-os világbajnokságon is. 1960-ban, Rómában, bronzérmet nyert az olimpiai válogatottal.
Visszavonulása során edzőként dolgozott, először a Ferencváros korosztályos csapatainál tevékenykedett, majd az ifjúsági válogatott szövetségi edzője volt. 1980 és 1982 között a Kecskeméti SC-t irányította, aztán Kuvaitban, az en-Nasszer csapatánál dolgozott. 1982 és 1988 között a Fradi pályaedzője, közben a női válogatott szövetségi kapitánya is volt, sőt Furulyás János, a későbbi elnök szűkebb pátriájában, Vácszentlászlón is dolgozott. 1988 és 1990 között Albert Flóriánnal és Szűcs Lajossal irányították a zöld-fehérek első csapatát. A kilencvenes évek elején a Tatabányai Bányászt dirigálta, majd a III. Kerületi TTVE együttesénél zárta le edzői karrierjét.
futsal.mlsz.hu
Egészségvédelem
Puskás Aréna
TAO-gráf
Média 
MLSZ Közgyűlés
Játékvezetői tanfolyam
Felnőttképzési intézet
Edzőképzés
Fair Play Cup
Fegyelmi határozatok
Puskas.com
Adatvédelem
Női futball