Labdaszerzésben a ZTE, fejpárbajok számában a Paks áll az élen

Az ábrán a vízszintes tengelyen a gólok száma, a függőleges tengelyen pedig az eddig kialakított várható gólok (xG) száma látható. Aki a kék vonal alatt helyezkedik el, az több gólt lőtt, mint a helyzetei alapján várható lett volna, azaz felülteljesített, míg akik a vonal felett helyezkednek el, azok kevesebb gólt szereztek helyzetek minőségéhez képest, azaz rosszabbul teljesítettek, mint várható lett volna.

Az ábráról alapvetően két fontos dolgot lehet leolvasni: a Ferencváros nem csak a helyzetek minősége, de góljai alapján is messze kilóg az NB I mezőnyéből. A Fradin kívül a maradék 11 csapatból tíz körülbelül egy kupacban helyezkedik el, egyedül a Vasas van némileg leszakadva a többiektől. Az angyalföldi együttes a gólok számában és a helyzetek minőségében is inkább lefelé lóg ki az idei mezőnyből.

Kapuralövések száma az NB I idei szezonjában:

Az előző ábra után nem meglepő módon a Ferencváros próbálkozott a legtöbb (345), míg a Vasas a legkevesebb (209) kapuralövéssel az idei szezonban. Az ábráról jól leolvasható, hogy a csapatok próbálkozásainak túlnyomó része nyílt játékhelyzetek után adódott, és pusztán elenyésző százalékban próbálkoztak közvetlen kapuralövéssel tizenegyes vagy szabadrúgás után. A legtöbb közvetlen kapura érkező szabadrúgása az Újpestnek van az idei szezonban (23), míg büntetőpontról a legtöbbször a Kecskemét csapata próbálkozhatott (7).

A fenti ábra vízszintes tengelyén a pontos passzok száma, a függőleges tengelyén pedig azon pontos passzoknak a száma látható, melyek a támadóharmadon belül értek véget. Utóbbi esetben a passz érkezhetett a támadóharmadon belülről vagy azon kívülről is. Ezen az ábrán is jól látszik, hogy az eddigi fordulók alapján a támadómutatók tekintetében mennyire kilóg a Ferencváros az idei NB I-es mezőnyből. A Fradi játékát viszonylag sok passz jellemzi, és ezen passzok jelentős százaléka ér véget a saját támadóharmadukon belülre. Ezzel szemben a skála másik végén a Paks, a Kecskemét és a Zalaegerszeg csapata található, akikre sokkal direktebb játék a jellemző. Közülük a legjobb arányban a Paks éri el az ellenfél védekező harmadát. Érdekesség, hogy a Fehérvár viszonylag sok passzal építi fel támadásait, de a mezőny átlagánál rosszabb arányban érik el a támadóharmadot.

Ezen az ábrán is azt vizsgáltuk meg, hogy a támadó harmadon belül mely területen voltak aktívak a csapatok. Ezen az ábrán annyi különbség van az előzőhöz képest, hogy csak a nyílt játékhelyzetből érkező passzokat elemeztük. Az ábrán remekül látszik, az ellenfél tizenhatosán belül messze a Ferencváros a legdominánsabb csapat. A büntetőterületen kívül a Fradi a tizenhatos két sarkánál aktív, onnan próbálnak meg betörni az ellenfél tizenhatosán belülre. Hasonló mintázat jellemzi a Kisvárda és a Puskás csapatát is. Az Újpest a pálya középén, míg a Fehérvár és a Paks inkább az alapvonalhoz közelebb aktív.

A legtöbb támadó mutatóban a Ferencváros volt az élen, így – némileg – nem meglepő módon a védekező mutatókat más csapatok uralják. A legtöbb labdaszerzést a Zalaegerszeg (1347), míg a legtöbb fejpárbajt a Paks csapata (1330) hajtotta végre. Az egyesített ranglistát a ZTE vezeti a Paks és a Kecskemét előtt. A lista végén a két labdabirtoklásban domináns csapat, a Fehérvár és a Ferencváros található.