Legendákat köszöntött a Magyar Labdarúgó Szövetség

A 75 éves Garami József 1939. augusztus 9-én, Pécsen született. Játékosként a Pécsi Dózsa, a Pécsi VSK, a Komlói Bányász, majd ismét a PVSK tagja volt. Játékos-pályafutása befejezése után edzőként kezdett dolgozni, 1973 és 1985 között a PMSC utánpótlásában tevékenykedett. Munkája elismeréseként megkapta a mesteredzői címet. 1985 és 1992 között a PMSC vezetőedzője volt, irányításával érte el a piros-fekete klub a legjobb bajnoki helyezését, s nyerte meg 1990-ben a Magyar Népköztársasági Kupát. A pécsi évek alatt, 1987 őszén, Garami József, megbízott szövetségi kapitányként, öt találkozón irányította az A-válogatottat is. 1993 és 1996 között az Újpesti TE, 1996 és 1998 között az MTK Hungária FC, 1999 és 2001 közötti a Győri ETO, 2002 elejétől 2003 végéig a Ferencváros szakmai munkájáért felelt. Az utóbbi tíz év magyar élvonalbeli futballjában páratlan módon immár egy évtizede irányítja ismét az MTK-t. A kék-fehérekkel 1997-ben és 2008-ban, a Ferencvárossal 2003–2004-ben (az őszi idényben vezetve a csapatot) bajnoki címet szerzett. Magyar Kupa-győztes (a már említett, a PMSC-vel nyert titulus mellett) 1997-ben és 1998-ban az MTK-val, 2003-ban a Ferencvárossal. Senki nem ült nála több mérkőzésen a kispadon a magyar élvonalban.

Puskás Lajos doktor, a Vasas hatvanas évekbeli „aranycsapatának” egyik pillére 1944. augusztus 13-án született Tetétlenben. Debrecenben kezdte labdarúgó-pályafutását, 1960 és 1964 között a DVSC, majd 1964 és 1974 között a Vasas futballistája volt. Az angyalföldi gárdával 1965-ben és 1966-ban bajnoki címet nyert, 1973-ban MNK-győztes lett, kétszer hódította el a Közép-európai Kupát (1965, 1970). A nemzetközi porondon részese volt olyan nagyszerű és emlékezetes sikernek, mint a Hexagonal-torna megnyerése Chilében. Az A-válogatottban 1964 és 1969 között hét találkozón egy gólt lőtt. Jogi doktorátust szerzett, de éveken keresztül edzőként dolgozott, a Debreceni MTE, a Kaposvári Rákóczi, a Diósgyőri VTK, a Csepel SC, a Debreceni VSC, a Dunaújvárosi Kohász, a Vasas, a görög Apollon Kalamaria, végül a Bajai SK csapatát is irányította.

Tóth Kálmán 1944. augusztus 13-án Szombathelyen született, a Győri Szerszámgépgyár, majd a helyi MÁV DAC csapatában játszott tizenévesen. 1964-ben került a Budapesti Honvédhoz, majd 1970 és 1974 között a Tatabányai Bányászt, utána még fél évtizeden át a ma már legendássá lett Budafoki MTE-t erősítette. Pályafutását Dömsödön zárta le. A Bp. Honvéddal kétszer, a Tatabányával egyszer eljutott az MNK-döntőbe, a bányászcsapattal a KK-győztese lett 1973-ban és 1974-ben. Az olimpiai válogatott tagjaként ezüstérmet nyert 1972-ben, Münchenben. A tornán három olyan mérkőzésen is játszott, amelyet ma A-válogatott-mérkőzésnek könyvelünk el. Labdarúgó-pályafutása befejezése után gyúróként dolgozik (mostanság az újpesti futballisták „vannak a kezében”) ebben a „műfajban” is a legjobbak közé emelkedett. Nem sok magyar futballista mondhatja el magáról, hogy idegenbeli nemzetközi kupamérkőzésen öt gólt is szerzett – ő igen. 1965. augusztus 25-én, Lahtiban, a finn Reipas ellen 10:2-re nyert a Bp. Honvéd KEK-mérkőzésen, Tóth Kálmán lőtte a magyar gólok felét.

A jó hangulatú, anekdotázással telt megemlékezésen részt vett a hatvanas évek csillagai közül Dunai Antal, Ihász Kálmán és Mészöly Kálmán is.

[galleryRel id="73779|Garami József, Puskás Lajos és Tóth Kálmán köszöntése]

---