Legendás játékosok az északírek álomtizenegyében

KAPUS: PAT JENNINGS
Itt sem volt vita, a hosszú pályafutása során két világbajnokságon is szerepelt, angol sztárklubokban védett Pat Jennings 79 százalékot kapott. 1945. június 12-én született, 1963-64-ben a Watfordban szerepelt, 1986-ban az Everton keretének tagja volt, de pályafutása elsősorban két nagy londoni egyesülethez kötődik: 1964 és 1977 között, majd 1985–86-ban a Tottenham Hotspur tagja volt, illetve 1977 és 1985 között az Arsenal hálóját őrizte. 1973-ban az újságírók, 1976-ban a játékostársak választották az Év futballistájának. 119 válogatottsággal a háta mögött vonult vissza, ez akkor világrekordot jelentett. Jennings népszerűségére és nagyszerűségére egyaránt jellemző, hogy az ötvenes évek hőse, Harry Gregg, az 1958-as vb egyik legjobb kapusa még 10 százalékot sem kapott mögötte.

JOBBHÁTVÉD: JIMMY NICHOLL
1956. február 28-án a kanadai Hamiltonban született, de már Angliában kezdett 1971-ben futballozni. Élete fő klubja a Manchester United, amelyben 1982-ig futballozott, de játszott később a Toronto Blizardban, a Sunderlandben, a Rangersben, a West Bromban, a Dunfermline-ban (ahol Kozma István klubtársa is volt), majd végül a Raith Roversben és a Bath Cityben. 83-szoros északír válogatott, Spanyolországban és Mexikóban is vb-résztvevő volt.

KÖZÉPHÁTVÉD: AARON HUGHES
A mostani keret egyik veteránja, 90-szeres válogatott. Pályafutása legnagyobb klubsikereként Gera Zoltánnal együtt Európa Liga-döntőt játszott a Fulham színeiben. Több mint 450 mérkőzést játszott a Premier League-ben, soha nem állították ki – az ezzel dicsekedhetők közül csak Ryan Giggs játszott több mérkőzést a PL történetében. Pályafutása korábbi állomásai a Newcastle United, az Aston Villa, a Fulham, a QPR, jelenleg a Brighton and Hove Albion tagja.

KÖZÉPHÁTVÉD: JACKIE BLANCHFLOWER
Az északír álomtizenegy játékosainak története sem nélkülözi a tragédiát. A varázslatos képességű Jackie Blanchflower mindössze 12-szer játszott az északír válogatottban, 25 éves korában, 1958-ban visszavonulni kényszerült – mégis bekerült a csapatba. Pályafutását a Manchester United müncheni repülőgép-katasztrófája törte ketté. A túlélők között volt (65 évesen rákban hunyt el), de sérülései miatt soha többé nem futballozhatott.

BALHÁTVÉD: MAL DONAGHY
Az 1957-es születésű szélsőhátvéd 1980 és 1994 között 91-szer játszott az északír válogatottban, ezzel harmadik az örökrangsorban. (Aaron Hughes éppen Budapesten foghatja be.) Részt vett az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon, pályafutása legjobb évtizedében a Luton Town, a Manchester United és a Chelsea játékosa is volt. Mostanság az északír U19-es válogatott szövetségi edzője.

JOBB OLDALI KÖZÉPPÁLYÁS: GEORGE BEST
East and West, George is Best – szólt a neki gyártotta rigmus, amely szerény utalás arra, hogy a hatvanas évek virtuóz tudással felvértezett játékosai között is unikálisnak számított. Ha nála volt a labda, nem lehetett feltartóztatni, fennmaradtak filmeken olyan góljai, amelyek előtt szó szerint az ellenfél teljes védelmét kicselezte. 1968 aranylabdása, a Manchester United BEK-első győztes alakulatának zsenije még ennél is sokkal többre vihette volna, ha képes önmagának parancsolni a pályán kívül. „Ha csúnyának születek, a futballvilág már nem emlékezne Pelére!” – viccelődött hajdanán. A futballkirály nem sértődött meg ezen, sőt azt állította, szerinte George Best volt minden idők legjobbja. A popsztár külsejű és életvitelű futballcsillag 1964 és 1977 között 37 mérkőzésen 9 gólt szerzett szélsőcsatárként az északír válogatottban. 2005. november 25-én, 59 évesen hunyt el. Halála után róla nevezték el Belfast nemzetközi repülőterét. Ahogyan az egyik ráemlékező mondta: „Ő volt a szép játék szépfiúja”.

KÖZÉPSŐ KÖZÉPPÁLYÁS: DANNY BLANCHFLOWER
Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján kevés jobb játékos volt nála Angliában – ha akadt egyáltalán. Az öt belfasti Blanchflower fiú legidősebbike 1961-ben bajnok és FA-kupa-győztes, 1962-ben KEK-győztes lett a Tottenham Hotspur történetének talán legerősebb tizenegyével, 1958-ban és 1961-ben is megkapta az Év játékosa címet. 1949 és 1963 között 56 mérkőzésen játszott az északír válogatottban, részt vett az 1958-as világbajnokságon. Szerény és vicces is volt egyben. Amikor megkérdezték tőle, ki a legjobb futballista a családjukban, utalva öccsére, Jackie-re és rá, kapásból felelt: „Anyánk, aki középcsatárt játszott egy női csapatban.”. Hatvanhét évesen hunyt el, 1993 decemberében

KÖZÉPSŐ KÖZÉPPÁLYÁS: STEVEN DAVIS
Az álomcsapat legfiatalabb tagja csak a jövő év első napján lesz harminc éves. Az Aston Villa, a Fulham, a Rangers, majd a Southampton voltak eddigi állomáshelyei. Huszonegy évesen már a válogatott csapatkapitánya lehetett, 64 szereplésnél jár. Az elmúlt két teljes idényben egyetlen válogatott mérkőzésről sem hiányzott.

BAL OLDALI KÖZÉPPÁLYÁS: MICHAEL HUGHES
A 43 éves egykori középpályás 1991 és 2004 között 71-szer szerepelt az északír válogatottban. Rengeteg klubban megfordult (Carrick Rangers, Manchester City, Strasbourg, West Ham United, Wimbledon, Birmingham City, Crystal Palace, Coventry City, St. Neots Town), legnagyobb sikereit a Man Cityvel és a Wimbledonnal érte el. Híres arról, hogy ő volt az első futballista a világon, akit a Bosman-szabály alapján új klubja átigazolási díj megfizetése nélkül megszerezhetett.

CSATÁR: DAVID HEALEY
A közelmúlt sztárjánál a mezőnyjátékosok közül senki sem kapott több szavazatot (72 százalékkal végzett, mint George Best), ami – tekintve, hogy nem vett részt egyetlen nagy tornán és nem játszott igazán sztárcsapatban – akár meglepőnek is nevezhető lenne. Ezzel szemben érdemes tudni róla, hogy második a válogatottsági ranglistán (95 szerepléssel, csak Jennings előzi meg), s óriási fölénnyel vezet a góllövő listáján. Healey 36 gólt lőtt az északírek mezében, a második helyezett Bill Gillespie és Colin Clarke csak 13-13 gólig jutottak. A 35 éves, tavaly visszavonult csatár a Manchester United nevelése, de Sir Alex csak egyetlen bajnokin küldte pályára. Healey pályafutásának további állomásai a Port Vale, a Preston NE, a Norwich, a Leeds United, a Fulham, a Sunderland, az Ipswich Town, a Doncaster Rovers, a Rangers és a Bury voltak. A 2008-as Eb-selejtezőin 13 gólt szerzett, ezzel nemcsak annak a sorozatnak lett a gólkirálya, de abszolút csúcsot is állított fel az Eb-selejtezők történetében, egy torna kvalifikációs mérkőzéseit tekintve.

CSATÁR: PETER DOHERTY
Bingjamhez hasonlóan sikeres játékos, majd szövetségi kapitány – de meglepetés a csapattagsága, például Jimmy McIlroy vagy Gerry Armstrong kárára. Az 1913-as születésű, 1990-ben elhunyt Doherty a II. világháború előtti ír futball legendája, bajnok volt a Manchester Cityvel és FA-kupa-győztes a Derby Countyval. Tizenhat válogatott mérkőzésén három gólt szerzett. 1951 és 1962 között ő volt az északír válogatott szövetségi kapitánya, egyebek mellett a svédországi világbajnokságon.

SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: BILLY BINGHAM
Egyetlen játékos sem került olyan magas százalékos aránnyal a csapatba, mint maga a kapitány. A voksok 83 százalékát begyűjtő Billy Bingham valóban egyértelmű jelölt – legfeljebb azt nem érti az ember, miért szavaztak néhányan másra. Ő az egyedüli, aki mindhárom vb-részvételben tevékeny szerepet játszott, 1958-ban szélsőcsatárként, a nyolcvanas években szövetségi kapitányként. 1967 és 1971, majd 1980 és 1993 között összesen 118 dirigálta a válogatottat. (Jellemző: a tekintetben Peter Doherty a második, 56 mérkőzéssel.) A 83 éves egykori kapitány még manapság is járja a pályákat, a Burnley játékos-megfigyelője.

---