A magyar válogatott jövő szerdán, június 4-én a Puskás-stadionban fogadja Albánia legjobbjait. Giovanni De Biasi, az albánok 58 éves szövetségi kapitánya kijelölte a kilenc napon belül három mérkőzést is játszó válogatott keretét.
A balkáni állam nemzeti tizenegye szombaton a románok ellen, szerdán Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban a magyarok ellen, végül június 9-én Serravalléban, Andorra ellen lép pályára. Az utóbbi két találkozó idegenbeli, az elsőt semleges pályán, a svájci Yverdon-les-Bains-ben rendezik. Más kérdés, hogy ez csak az albán játékosok többségének lesz semleges helyszín, néhányuknak nagyon is hazai pálya.
A történelmi változások ugyanis nagyon erősen alakították az albán szövetség, illetve a mindenkori szövetségi kapitányok lehetőségeit. A délszláv válság kirobbanása után számos koszovói albán család költözött Nyugat-, vagy Észak-Európába, a fiuk közül többől is külhonban kiváló futballista lett. Mivel Koszovó nem tagja az UEFA-nak, illetve a FIFA-nak, önálló válogatottja sem létezett. Több koszovói albán származású ifjú, de már a nemzetközi porondhoz is elég erős futballista választotta új hazája színeit, néhányan ellenben, albán nemzetiségükre hivatkozva kérték az albán állampolgárságot, s annak megkapása után felhúzták a piros-fekete, sasos mezt.
Nem az albánok mellett döntött például Granit Xhaka vagy Xherdan Shaqiri, mindketten a svájci válogatottal készülnek a brazíliai világbajnokságra. Előbbi öccse, a most sérült Taulant Xhaka viszont meghívást kapott az albán válogatottba a márciusi, máltaiak elleni meccsre, noha akkor is megsérült, nem tudott játszani. De neki már van albán útlevele is.
Amir Abrashi és Shkëlzen Gashi már előbbre tartanak: hosszas gondolkodás után, noha mindketten játszottak a svájci utánpótlás-válogatottban, s immár mindketten a zürichi Grasshoppers játékosai, az albánokat választották. Ugyancsak koszovói származású szülők gyermeke a hajdani NSZK-ban, Hanauban született Mërgim Mavraj (az előző idényben Korcsmár Zsolt és Stieber Zoltán klubtársa az élvonalba visszakerülésről éppen csak lemaradt Greuther Fürth-ben), aki ellenben a német utánpótlás-válogatott mezét hajtogatta össze, s döntött úgy, hogy a jövőben nem abban, hanem albán színekben futballozik a nemzetközi porondon.
A jelen talán leghíresebb talán játékosa, Lorik Cana Koszovóban, Pristinában született és nőtt fel, majd a család – az élén futballista édesapjával – Svájcba emigrált. A fiú az ottani albánok csapatában kezdett játszani, s bár Arsene Wenger vízumproblémák miatt nem tudta leigazolni az Arsenalhoz, ő végül a PSG-nél, Párizsban kötött ki. Immár hét nyelven beszél, francia, svájci és albán állampolgár, a Lazio játékosa.
A történet így sem egyszerű, de van benne még egy csavar. Miután idén január 13-án a koszovói szövetség engedélyt kapott a FIFA-tagországok elleni barátságos mérkőzésekre, az elmúlt években az albán válogatottban szerepelt Samir Ujkani, a Palermo kapusa, vagy a svéd Helsingborg védője, Loret Sadiku jelezték, ők inkább a koszovói válogatottat választják.