Még sosem nyertek ellenünk az albánok

1947. augusztus 20-án, három nappal a bolgárok elleni 9:0-s siker után ismét az Üllői úton játszott a magyar válogatott. Az albánok elleni Balkán Kupa-mérkőzésre Gallowich Tibor két Mateosz-játékost is beállított a válogatottba, Grosics Gyulát és Zakariás Józsefet. Rajtuk kívül még egy új fiú debütált: az MTK-s Hegedűs András, akinek ez maradt egyetlen válogatottsága. A kapitány a Grosics – Balogh II, Szűcs, Laborcz – Nagymarosi, Zakariás – Egresi, Hidegkuti, Deák, Zsolnai, Hegedűs tizeneggyel kezdett, majd miután Zsolnai megsérült, Zsengellér állt a helyére. De csak négy (!) percre, mert az albánok okkal tiltakoztak, mondván, a szabályok szerint kupamérkőzésen nem lehet cserélni. Nem osztott és nem szorzott, nagy különbség volt a két csapat között. A magyar válogatott Zsolnai, Egresi és Deák egy-egy góljával győzött.

A következő május 23. napján két A-válogatott mérkőzést is játszott a magyar futballelit. A „valódi” A-csapat az Üllői úton 2:1-re verte a csehszlovákokat, Európa Kupa-mérkőzésen. Egy másik csapat Tiranában lépett pályára, Balkán Kupa-mérkőzésen. Az albánok ellen a Tóth Gy. – Kovács II, Kispéter, Kónya – Horváth, Zakariás – Illovszky, Kubala, Keszthelyi Szilágyi I, Pintér (Szabó) alakulat szerepelt. Az eredmény nagy csalódást okozott, a 0:0 nem tükrözte a reális erőviszonyokat. A két mérkőzésen összesen nyolc újonc debütált (Pesten Nagy II, Kovács I, Kéri, Tiranában Kovács II, Horváth, Kubala, Pintér és Szabó), ez már önmagában is nagyon érdekes. Hát még az, hogy ketten testvérek voltak: Kovács Imre az Üllői úton, Kovács József a Qemal Stafa-stadion esett át a tűzkeresztségen.

Két évvel később, 1950. szeptember 24-én helyre állt a világ rendje: az Aranycsapat 12 gólt lőtt az albánoknak a Megyeri úton. A Grosics (Gellér) – Kovács II, Börzsey, Tóth III – Kovács I, Bozsik – Budai II, Kocsis, Palotás, Puskás, Babolcsay összetételű legénységben Gellér Sándor és Palotás Péter esett át a tűzkeresztségen. Palotás és Kocsis két-két, Puskás és Budai II négy-négy gólt szerzett. Az első félóra vége után (akkor még csak 1:0 volt az eredmény), beindult a magyar henger, addigra elfáradtak a vendégek. Ennél több gólt egy mérkőzésen csak 1927-ben, a franciák ellen lőtt a magyar válogatott.

Ötvennyolc évet kellett várni a két ország közötti következő válogatott mérkőzésre. 2008. október 11-én vb-selejtezőn 2-0-ra nyert a magyar csapat. Erwin Koemannak ez volt az első győzelme tétmérkőzésen szövetségi kapitányként. A gólokat Torghelle Sándor és Juhász Roland szerezte, az összeállítás a következő volt: Fülöp – Szélesi, Vanczák, Juhász, Bodnár – Dzsudzsák, Dárdai, Hajnal (Buzsáky, 61.), Halmosi – Torghelle (Rudolf, 92.), Huszti (Vadócz, 85.).
„Az albán válogatott az első félidőben jól játszott, megakadályozott minket abban, hogy kibontakozzunk. Készültünk arra, hogy a bal oldalon kerüljünk ellenfelünk védelme mögé, ez sikerült is, éppen egy ilyen szituáció után szereztük meg a vezetést. Mindkét csapat megpróbálta valóban játszani a futballt, a második félidőben ez nekünk sikerült és ezzel magunk mellé is tudtuk állítani a szurkolókat. Nagy nyomás volt a csapaton, hiszen mindenki győzelmet várt tőlünk. Megérdemelten nyertünk és külön öröm, hogy gólt sem kaptunk” - mondta Erwin Koeman szövetségi kapitány.

Az eddigi utolsó találkozó a tiranai „visszavágó” volt, amelyet Torghelle Sándor góljával nyert meg a magyar legénység. A 2009. március 28-i győzelem után Erwin Koeman együttese a csoport második helyén állt. A magyar válogatottban a következők játszottak: Babos – Szélesi, Vaskó, Vanczák, Bodor – Dárdai – Hajnal (Vadócz), Halmosi (Gera), Huszti – Rudolf, Torghelle (Priskin).

---