Ness Liga: kiemelkedett a mezőnyből a Nyíregyháza

A nyíregyháziak kiemelkedtek az NB II mezőnyéből, az első forduló után, noha 3-0-s győzelemmel kezdtek az Ajka ellen, még „csak” a második helyen álltak, aztán a következő után már az élre ugrottak, s nem is adták már át a vezetést a bajnokság végéig. A Lucsánszky Tamás által irányított piros-kékek az első nyolc fordulóban 24 pontot és 22 gólt szereztek, kiütötték a későbbi másik feljutó Dunaújvárost, valamint az élvonalról álmodó Vasast és nyerni tudtak a remek rajtot vett Békéscsaba otthonában. Tulajdonképpen két hullámvölgy rántotta vissza a földre a szárnyaló csapatot: október közepétől hat fordulóban csak nyolc pontot gyűjtött, majd tavasszal április elejétől május közepéig nyeretlen maradt. Ám a többi fordulóban olyan jól szerepelt, hogy így is magabiztosan megnyerte a Ness Ligát.

A nyírségiek egy évvel korábban (még a kétcsoportos NB II keleti divíziójában) a végén lendültek bele, sorozatban nyerve a mérkőzéseket. A középmezőnyből indulva feltornászták magukat az ötödik helyre, de csak 49 szerzett ponttal zárták az idényt. Az akkorinál erősebb mezőnyben most 66 pontig jutottak, óriásit javultak. Az idény kezdetén az 1-5. helyet célozta meg a vezetőség, ám télre kiderült, ennél merészebb tervet is lehet szövögetni, tízpontos vezetésből fel kell jutni az élvonalba. Az egyesület minden támogatást biztosított ehhez: a nyíregyháza törökországi edzőtáborban készült az idényre, s októbertől sportpszichológus is segítette a munkát. Lucsánszky Tamás akkoriban azt mondta, az első négy-öt tavaszi forduló döntő lehet. Az lett: a megszerzett újabb tizenöt ponttal páholyba került a csapat, s így már „belefért” a tavaszi formahanyatlás is. Kétségtelen, hogy erős, korábbi élvonalbeli, sőt bajnok, válogatott, válogatott kerettag játékosokra építhetett a Nyíregyháza. A kulcsjátékosok közül szinte mindenkinek volt NB I-es rutinja. A korábban az élvonalban már kétszer gólkirályi címet nyert Bajzát Péter lett a Ness Liga gólkirálya, Balogh János kapus bekerült Pintér Attila keretébe, Rezes László, aki két meccset játszott ősszel a DVSC-Tevában pedig azt a bravúrt könyvelhette el, hogy ugyanabban az idényben az NB I-ben és az NB II-ben is bajnok lett.

A második helyen az idény előtt újonc Dunaújváros-Pálhalma Agrospeciál SE végzett. A csapat a 12. fordulóban állt először feljutó helyen (a másodikon), s aztán már ott is maradt végig. Dobos Barna együttese elsősorban hazai pályán remekelt, ugyan kikapott a Nyíregyháza Spartacustól, de ezen kívül csak két döntetlen rontotta a mérlegét. Vendégként elsősorban novemberben és az idény utolsó szakaszában játszott eredményesen. A csapatból tizenketten játszottak 1000 percnél is többet, köztük a 38 éves, rutinos kapus Milinte Árpád, a Paks színeiben az élvonalban szerepelt Csehi Tamás, a 35 éves, 124 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt Farkas Viktor, a korábbi válogatott Böőr Zoltán, az egykori Honvéd-játékos Lázár Zsolt, vagy a légiósok közül a nigériai Godslove (ex-PMFC, Kaposvár), a brazil Thiago (ex-Siófok). Télen került a csapathoz Balmazújvárosból a második vonal egyik legjobb góllövője, Urbin Péter. Csak tavasszal játszott a csapatban, de így is második lett a házi góllövőlistán (Godslove-vel holtversenyben) Böőr Zoltán mögött.

A mezőny többi szereplője közül a Sisa Tibor által irányított Gyirmót elrontotta az ősz végét, s utána már hiába remekelt tavasszal. Az utolsó 11 fordulóban 31 pontot szerzett a csapat. Az egész mezőnyben a Gyirmót lőtte a legtöbb gólt. Két korábbi NB I-es, Beliczky Gergő és Oross Márton is 14-14 góllal zárt.

A negyedik Vasas, amelyben kiválóan szerepelt a góllövőlista harmadik helyén végzett Remili Mohamed, hasonló utat járt be, a végére javult fel, az utolsó 11 fordulóban csak öt pontot veszített. A felfutásban nagy érdeme van a korábbi válogatott játékosnak, Szanyó Károlynak, aki januárban vette át a Vasas irányítását.

Az ötödik Siófok úgy kezdett, hogy gyorsan visszakerül az elitbe, az első kilenc fordulóban a második helyen állt, aztán kibérelte a harmadik helyet, még a 25. forduló után is ott állt. Ám utána Horváth Károly együttese összecsuklott, az utolsó játéknapon a Soproni VSE ellen aratott négygólos győzelem előtt kilenc (!) fordulóban nyeretlen maradt. Az októberi és a tavaszi közepi hullámvölgyek miatt végül 13 ponttal lemaradt a Balaton-parti legénység a feljutásról.

A hatodik Békéscsabát sokan favoritnak tartották akár a bajnoki címre is. A lila-fehérek Komjáti Andrással szép győzelemmel rajtoltak, de aztán a következő négy fordulóban nyeretlenek maradtak, s visszacsúsztak a középmezőnybe. A csapat október közepétől teljesített a legjobban, sorozatban négyszer nyert, de aztán visszazökkent a régi kerékvágásba. Hazai pályán meglepően gyengén teljesített.

A hetedik Ajka ifjabb Mihalecz Istvánnal kezdte a szezont, majd márciusban Jákli Péter vette át a csapatot. Nem hozott ez nagy változást, a csapat egyébként a 11. fordulótól csak az ötödik és a hetedik hely között mozgott. Sowunmi Thomasnál az egész mezőnyben csak hárman lőttek több gólt.

A nyolcadik Balmazújváros rosszul kezdett, de aztán megtáltosodott, s elsősorban Urbin Péter eredményességének köszönhetően az első félidény kétharmadánál a második helyen állt. Onnantól ellenben már lefelé vezetett az út, ráadásul Urbin eladásával sokat gyengült a csapat. Április 7-én a vezetőség szerződést bontott Hires Gáborral, Pajkos János irányította a csapatot a hajrában. Tavasszal mindössze három mérkőzést nyert a gárda, ebből kettőt májusban.

A kilencedik Zalaegerszegi TE temérdek nehézséggel terhelve játszotta végig az idényt. Simon Antal volt az edző az első fordulókban, szeptember közepétől Lendvai Miklós váltotta. Vele szinte azonnal meglódult a csapat, de a tavasszal, miután újabb játékosok távoztak, újra nehéz idők jöttek. A ZTE a bajnokság második felében mindössze egy mérkőzését tudta megnyerni, miközben folyamatosan a megszűnés fenyegette.

A tizedik Soproni VSE a második fordulótól kezdve előbb a szebbik arcát mutatta, majd sokáig a csúnyábbat (sorozatban hétszer kapott ki). Tavaszra feljavult Supka Attila együttese, noha a hajrá nem sikerült. Gaál Bálint személyében ígéretes csatára van az együttesnek.

A tizenegyedik Szigetszentmiklós elsősorban a Ligakupában teljesített jól. A bajnokságban a 12. fordulótól kezdve a 10. és a 13. hely között mozgott. Zoran Kunticcsal kezdte, Csurka Zoltánnal fejezte be az idényt. A hajrára, noha nagy verést kapott a bajnok Nyíregyházától, feljavult a Pest-környéki alakulat.

A tizenkettedik Szolnok szereplése csalódást okozott. Kis Károly együttese tavaszra kapott néhány kölcsönjátékost élvonalbeli kluboktól, velük erősödött a csapat, de idegenben továbbra is gyengén szerepelt az együttes.

A tizenharmadik Cegléd Ványi Zsolttal kezdte, Kiss Lászlóval folytatta, s végül Szabó Istvánnal zárta az idényt. A legfontosabb célt, a bennmaradást, teljesítette, igaz, azonos pontszámmal zárva a kisvárdaiakkal. Az utolsó előtti fordulóban a Siófok legyőzése mentette meg a csapatot a kieséstől.

A tizennegyedik Várda SE kiesett. Viszonylag jó ősz után már csak egy fellángolása akadt, a 22. forduló után a 10. helyre jött fel. Az utolsó két fordulóban szerzett négy pont majdnem elég volt, de csak majdnem.

A tizenötödik Kozármisleny egykor szebb napokat élt meg. Szabó Zsolttal kezdte a csapat a bajnokságot, majd alig egy hónapon át Németh Zsolt dirigált, aztán következett a portugál Eduardo Almeida. Ő sem tudta megmenteni a csapatot, már a tavasz derekán eldőlt a baranyai legénység sorsa.

A tizenhatodik Tatabányai SC P. Nagy Lászlóval kezdte, Bozsik Péterrel folytatta, majd miután már kiesett a csapat, Plotár Gyula lett a vezetőedző. Az együttes csak a 3. és a 4. forduló után nem állt kiesőhelyen.

---