Róth Antal: 55!

Róth Antal 1960. szeptember 14-én született Komlón. 1974-ben a Mázaszászvár korosztályos együttesében kezdett futballozni. 1975-ben a Pécsi Sportiskolába került. 1977 őszén – már a Pécsi MSC labdarúgójaként – hívták be az ifjúsági válogatottba, 1979-ig tizenháromszor szerepelt ott. 1979. június 16-án, az idény utolsó, a Bp. Honvéd elleni bajnokiján debütált az NB I-ben, legjobb eredményeként az 1985–1986-os bajnokságban ezüstérmet szerzett. Magyarországon csupán a pécsi klubban futballozott. Remek teljesítményei elismeréseként 1984-ben és 1986-ban is kiérdemelte az Év labdarúgója címet. 1985–1986-ban a Népsport osztályzatai alapján a bajnokság legjobbjának bizonyult. 1984–1985, majd 1985–1986 fordulóján, két egymást követő évben a Labdarúgás ankétján csak Détári Lajos előzte meg.

A nagyválogatottban 1983. szeptember 7-én lépett először pályára, az NSZK ellen 1-1-re végzett a csapat a Népstadionban – az volt szövetségi kapitányként Mezey György első mérkőzése. Végigjátszotta a találkozót beállósként, és állta a harcot a sztárokat (Hansi Müller, Littbarski, Völler) felvonultató németekkel szemben. Sérülései miatt viszonylag korán, 1989. október 11-én intett végleg búcsút a címeres meznek, amelyet huszonkilencszer ölthetett magára. Ma már kevésszer kerül említésre, hogy a válogatottban rúgott egyetlen gólja mennyire fontos volt. Az 1984. november 17-i világbajnoki csoportmérkőzésen, Limasszolban lőtte. A 49. percig 1-0-ra vezettek a ciprusiak, s addig csak szenvedett Mezey György legénysége. Akkor azonban Róth Antalnak sikerült „megtörni a jeget”, az addig – s még szerencsére egészen a bécsi továbbjutásig – százszázalékos mérleget produkáló válogatott a 89. percben Nyilasi Tibor révén a győztes gólt is megszerezte, menetelt tovább.

Az 1986-as vébé előtti télen megoperálták, s ezzel még egyáltalán nem volt vége a kálváriájának. Ezzel együtt mind a három mexikói találkozónkon szóhoz jutott, sőt a franciák elleni összecsapást végigjátszhatta Leónban (0-3).

1986 októberében, a Pécsi MSC a Feyenoord elleni UEFA-kupa-mérkőzései után 400 000 guldenért a rotterdami klubhoz igazolt. 1990. december 3-val bezárólag azonban – gyakori és súlyos sérülései miatt – mindössze 32 hivatalos mérkőzést játszott. Az első kinti szezonjában a bajnokság 3. helyén végzett klubjával.

Visszavonulása után edzőként kezdett dolgozni. 1990-től két esztendőn keresztül a PMSC-Fordan utánpótlásában tevékenykedett, majd Mohácsi FC-t irányította. 1993-tól újból a PMSC-nél dolgozott, egy évig vezetőedzőként, aztán 1994-től 1998-ig az egyesület utánpótlásánál. 1998-tól 2000-ig a Matáv-Sopron kispadján ült, a szürke-bordókat felhozta az élvonalba. 2001-től egy éven át a PMFC szakvezetője volt. 2002-től az U21-es válogatottat készítette fel, ebben a pozíciójában 2008-ig maradt, akkor visszatért a PMFC-hez. Csapatát bejuttatta a második Ligakupa döntőjébe. 2009-től 2010-ig a Haladás VSE együttesét kormányozta. 2010-ben újfent az U21-es válogatott élére került. 2014 nyarán új pozícióba került, ám továbbra is az MLSZ alkalmazásában áll, az U15–U19-es korosztályos válogatottaknál folyó munkát koordinálja.

---