Támadásban a Paks, védekezésben a Ferencváros a leghatékonyabb

Eredményesség

Tizenegy forduló után egy négyfős élboly látszik kialakulni a tabellán. A dobogón hármas holtversenyben áll 22 ponttal a címvédő Ferencváros, a Paks és Puskás Akadémia, őket az MTK követi egyetlen pont lemaradással. A középmezőnyben, ahogy az lenni szokott, hamar cserélődnek a helyezések, a kiesőzóna több csapatra is fenyegetést jelent, de jelenleg a két legrosszabb formában lévő csapat, a Debrecen és a Kecskemét található az utolsó két helyen.

Az első ábrán látható, várható gólok szerinti összehasonlítás és a tabella hasonló erősorrendet mutatnak. Az első négy helyezett csapat mind az általuk kialakított, mind az ellenfeleiknek engedett helyzetek minőségét nézve átlagon felüli teljesítményt nyújtott a bajnokság első harmadában. Érdekes megfigyelni, hogy a Zalaegerszeg a hetedik legmagasabb xG és a hatodik legjobb xGA mutató ellenére csupán a 10. helyen található, míg a Fehérvár nyolcadik helyezése az xG adatokhoz képest egyelőre felülteljesítésnek tűnik.

Ha a valós rúgott és kapott gólokat vizsgáljuk, az átlagon felül teljesítő csapatok közé az Újpest is felzárkózik. A Paks rendelkezik a legtöbb szerzett góllal mérkőzésenként, a támadójátéka az idei szezonban is látványos és eredményes, míg védekezésben a címvédő Ferencváros a legerősebb. A Kecskemét egyelőre nem tud eredményes lenni a kapu előtt, 11 mérkőzésen mindössze 6-szor talált be. A Debrecen védekezése a leggyengébb, mérkőzésenként átlagosan két gólt kap.

A félidőnkénti góleloszlás szerint a Paks szerezte a legtöbb gólt mindkét játékrészben. A Ferencváros egyelőre dominánsabb a szünet után, míg a Kecskemét csak az első félidőkben tudott betalálni eddig.

Játékstílus

Az első 11. forduló után az eredményességet mérő mutatók mellett arra is kíváncsiak voltunk, milyen kép rajzolódik ki a mezőnyről, ha olyan tényezők mentén vetjük össze a csapatokat, amelyek elsősorban azt írják le, milyen stílusban játszik egy adott gárda, vagy milyen taktikai elem jellemző inkább a játékára.

Ha a támadások sebessége és az akciónkénti átlagos passz-szám szerint vetjük össze NB I-es együtteseket, jól látható, ki milyen módon építi a támadásait. A listavezető Ferencváros főképp sokk passzal és lassabban játszik, ami annak is köszönhető, hogy az ellenfeleik jellemzően mélyen védekeznek ellene, így próbálva hatástalanítani a Fradi támadóit. Az élmezőnyből a Puskás Akadémia és az MTK játéka is inkább a labdatartásra épül.

A skála másik végén, a direktebb játékot mutató csapatok között találjuk a Nyíregyházát, a Zalaegerszeget, a Paksot és a Diósgyőrt. Ezekre a csapatokra az a jellemző, hogy kevesebb passzal és gyorsabban vezetik az akcióikat, igyekeznek minél hamarabb eljuttatni a veszélyes területekre a labdát. Ahogy az az 5. és 6. ábrán is látszik, ezekhez a támadásokhoz az átlaghoz képest több hosszú labdát használnak, és az előre irányuló passzok is jellemzőbbek a játékukra.

A játékstílus és az eredményesség között ugyan látható összefüggés, azonban a Paks példája arra is rámutat, hogy egy jól megszervezett, direktebb támadójátékkal is oda lehet férkőzni a tabella elejére.