Nincs olyan hely a világon, ahol legyintenének a brazilok legyőzésére. Erre mindenhol felkapják a fejüket, kikezdhetetlen diadal. Nálunk is dicsőséges sikernek számított, amikor 1986 márciusban 3-0-ra vertük őket, de három hónappal később már másképp emlékeztek rá. Többek között ezzel a mérkőzéssel bővült az MLSZ archív csatornája.
Huszonkilenc évvel ezelőtt, 1986. március 16-án játszott először Budapesten a brazil válogatott, amely akkor még háromszoros világbajnokként érkezett. A magyar válogatottnak ez volt az utolsó hivatalos fellépése a mexikói vb előtt, és óriási érdeklődést generált. A 76 ezer jegyre félmilliós igénylés érkezett, mindenki látni akarta Mezey György sikercsapatát és az örök kedvenc, brazilokat.
A világbajnoki selejtezőkön szerepelt magyar válogatottból csupán ketten hiányoztak, Nyilasi Tibor és Róth Antal sérülés miatt nem szerepelhetett, mindenki más Mezey rendelkezésére állt. A brazilok már nem álltak ilyen jól. Náluk még el sem kezdődött a bajnokság, és az otthoni kánikula után Európában fagypont körüli hőmérséklet fogadta őket. Tele Santana szövetségi kapitány hiába kapálózott kézzel-lábbal a túra ellen, március 12-én Frankfurtban az NSZK, négy nappal később pedig Budapesten a magyar válogatott ellen kellett játszaniuk. Jókora kudarc lett belőle.
Frankfurtban az NSZK 2-0-ra verte a brazilokat, akik aligha számítottak arra, hogy Budapesten még nagyobb ruhát kapnak. Santana kénytelen volt változtatni csapatán, a sztárok közül ugyanis Careca, Falcao és Socrates beteget jelentett a Waldstadionban elszenvedett vereséget követően. Persze nem csak ezért véreztek el a Népstadionban, ahol már az ötödik percben megszereztük a vezetést. Détári fejesével indult a karnevál, majd a szünet után Kovács Kálmán és Esterházy Márton is betalált. A magyar válogatott 3-0-ra nyert, és ezzel háromhónapos hurráhangulatot kreált a mexikói vb előtt.
Azonban a világbajnokság nem csak a magyar válogatott megítélését, hanem a brazilok elleni sikert is átírta. Már nem dicsőséges diadalként beszéltek róla, hiszen Santana egy egészen más brazil csapattal futott ki Mexikóban. A dél-amerikai kapitány Budapesten 12 játékost küldött pályára, de közülük csupán hárman – Alemao, Elzo és Müller – szerepeltek a brazilok valamennyi vb-meccsén. Casagrande három, Edson és Silas két-két mérkőzésen kapott lehetőséget Mexikóban. Leao és Oscar kispadon maradtak, míg Sidney, Dida, Mozer és Renato a vb-keretbe sem kerültek be. Ezzel pedig a közvélemény szemében alaposan csökkent az értéke a márciusi győzelmünknek.
Közel 30 év után azt mondhatjuk: habár Budapesten valóban egy olyan összetételű brazil csapat ellen játszottunk, amelyet sem előtte, sem utána nem láttak együtt, mindez a győzelem értékét nem csorbította. Détáriéknak azokkal kellett felvenniük a versenyt, akik aznap brazil mezt húztak. És nem csupán felvették, föléjük is nőttek.
Nemzetközi kupameccsekkel is bővültünk. Az 1990/91-es idényben a Ferencváros az Antwerpennel és a Bröndbyvel játszott az UEFA Kupában, míg az MTK a Luzernnel találkozott. Amíg a kék-fehérek azonnal kiestek a svájciak ellen, az FTC túljutott a belga csapaton. A dán gárda jelentette a végállomást.