Michael Oenning az első külföldi edző, aki két különböző csapattal is eljutott a Magyar Kupa döntőjébe. Négy év után játszhat újra a trófeáért.
A német edző 2017-ben a Vasas együttesét vezette a fináléba, s ott nagy esélye volt akár a győzelemre is. A favorit Ferencváros végül tizenegyesekkel győzött, a tíz lövőből csupán egy hibázott: az északmacedón Kire Risztevszki, aki várhatóan hétfőn is játszik, ezúttal is Oenning játékosaként. Egyébként az akkori vasasosok közül a MOL Fehérvár keretében is akad egy játékos, mégpedig Hangya Szilveszter.
A teljes képhez tartozik, hogy az önmagát bunyevácnak valló Szivics Tomiszlav is eljutott két csapattal a Magyar Kupa döntőjébe, előbb a Kecskeméti TE-vel, majd a Diósgyőrrel. Utóbbi idején viszont már magyar állampolgárságú is volt.
A játékosok közül Szakály Péter már a harmadik klubjával jutott a döntőbe, az előző kettő a Debreceni VSC és a Puskás Akadémia volt. A korábbi válogatott középpályás számára eddig bizonyosan a 2012-es volt az eddigi legemlékezetesebb kupadöntő. Az MTK ellen gólt szerzett az 51. percben, de az akkor a második ligában szereplő kék-fehérek fordítottak, a 89. percben 3–2-re vezettek. Szakály egyenlített, a hosszabbítás nem hozott gólt. A „szétlövésben” ő rúgta be az első tizenegyest.
Nikolics Nemanja két Magyar Kupa-döntőben is játszott már, de még egyszer sem nyerte el a trófeát. Ellenben volt Lengyel Kupa-győztes a Legiával, az első légiós idényében. Volt már magyar bajnok, magyar ligakupa-győztes, itthon szuperkupa-győztes, lengyel bajnok és kupagyőztes, nem utolsósorban három ligában összesen öt gólkirályi címet nyert. A Magyar Kupa elnyerése még hiányzik a kollekciójából.
Még ketten készülnek a harmadik Magyar Kupa-döntőjükre: Kovács István és Stopira.
Sorozatban negyedik kupadöntőben játszik majd nigériai futballista. Lehet Vincent Onovo, vagy Funsho Bamgboye, esetleg mindkettő. 2018-ban Ezekiel Hentyvel, Obinna Nwobodóval és Vincent Onovóval kezdődött a sor, 2019-ben és 2020-ben Eke Uzoma játszott, tavaly csatlakozott hozzá George Ikenne-King.
Az elmúlt hét évben gyakran megesett, hogy azonos nemzetbeli légiósok néztek egymással farkasszemet, ellenfélként. Tavaly a bosnyák Djordje Kamber (Honvéd) és Dino Beširović (Mezőkövesd), valamint a szlovák Tomáš Tujvel (Honvéd) és Pillár Róbert (Mezőkövesd). 2019-ben Kamberrel szemben Anel Hadžić (MOL Vidi FC) játszott. Mindkét oldalon akadt egykori francia korosztályos válogatott, David Ngog (Honvéd) és Nego Loïc (MOL Vidi FC). 2018-ban nigériaik találkoztak, Henty (Puskás Akadémia), valamint Nwobodo és Onovo (Újpest). A 2017-es döntő a németeké volt: Michaíel Oenning (Vasas) és Thomas Doll (Ferencváros) vezetőedzőként, Felix Burmeister (Vasas) és Janek Sternberg (Ferencváros) játékosként.
2016-ban szerbek, mint Nemanja Andrics (Újpest) és Vladan Csukics (Ferencváros), valamint belgák, Kylian Hazard (Újpest) és Roland Lamah (Ferencváros) találkoztak. 2015-ben a brazil Paulo Vinícius (Videoton) és Somália (Ferencváros), valamint a horvát Dinko Trebotić (Videoton) és Mateo Pavlović (Ferencváros) játszott egymás ellen.
2014-ben az Újpest és a Diósgyőr játszotta a kupadöntőt, Nebojsa Vignjevics és Tomiszlav Szivics is szerb állampolgárságú volt, mígnem utóbbi megkapta a magyart is. Akadt mindkét oldalon bosnyák (Suljić és Husić), valamint szerb (Dusan Vasziljevics, Filip Sztaniszavljevics, illetve Miroszlav Grumics és Zoran Kosztics) is a játékosok között.
A sor idén sem szakad meg (valószínűleg): mindkét keretben van nigériai (Bamgboye és Onovo), georgiai (Zivzivadze és Beridze) és északmacedón (Muszliu és Risztevszki) is.