A strandlabdarúgó-bajnokság újra olyat produkált, ami egészen különleges a magyar sportban. Olyan játékos játszott magyar bajnoki mérkőzést, aki öt nappal korábban, Portugáliában világbajnoki címet szerzett.
Rui Coimbra, a portugál válogatott védője ennek ellenére nagyon szerényen beszélt a vb-címről, az azt követő ünneplésről. És az aktuális világbajnok mellett pályára lépett egy másik legendás világnagyság, a brazil Bruno Mailas Mendes, aki már ötször élte át a világbajnoki győzelem eufóriáját (mellette még egy sornyi egyéni és csapatdíja van az olasz bajnoki elsőségtől az amerikai kontinens legjobb játékosa címig). Mindketten az Energia SC-Gyöngyösbe igazoltak (itt szerepel az egykori világbajnoki ezüstérmes svájci Stefan Meier, valamint a korábbi portugál válogatott csatár, Duarte Vivo is).
Az utolsó alapszakasz-forduló legnagyobb kérdése az volt a pénteki meccsek előtt, hogy az első három helyet biztosan fogó Energia-Goldwin-Bonyhád hármas mögött a Siófok-Aramis-Junior Sport hármas melyik tagja lép fel majd a végén a 4. helyre, és jut a döntőbe.
Nos, ezen az úton nagy lépést tett az első meccsen a Junior Sport, amely ugyan hátrányba került a mérkőzés elején, de utána a fiatalos lendület és az erő győzelemhez segítette a csapatot (a Bodonban Ivitz Zoltán komolyan hajt a gólkirályi címre...)
Ugyancsak a 4. helyért harcol a Siófok, és a csapat nagyon sokat tett azért, hogy célt érjen, a Goldwin elleni meccsen esélye is volt annak, hogy nyer a hazai együttes, ennek ellenére egy góllal győzött a bajnoki címvédő, nem érdemtelenül (ráadásul a csapat egyik kiemelkedő tudású játékosa, Fekete Viktor nem játszott).
Hiába a Garvittax kiváló játékoskerete, a balszerencse továbbra sem hagyta magára a csapatot, még mindig nem sikerült megszerezni az első győzelmet. Ezúttal az FTC ellen volt meg minden esély a győzelemre, de a végén a zöldek önthették örömmel magukra a hűs ásványvizet.
A nap meccsének az Energia-Bonyhád meccs ígérkezett: a szakág világsztárjainak tartott új-gyöngyösiek bemutatkozása és az egységes, taktikus bonyhádi teljesítmény miatt. Nos, a meccs eleje izgalmas volt, a közepe változatos, a vége egyértelmű. A Bonyhád kétszer vezetett, de egy idő után felülkerekedett a nemzetközi szinten is igen erősnek tűnő Gyöngyös, amelynek játékosai nem csupán eredményesen, de a látványosságra is figyelve futballoztak. Volt egy olyan támadás, amely során öt passzon át levegőben maradt a labda, a végén pedig Ábel Péter mellel, a kapunak háttal felemelte, és jobbal irtózatosan nagy gólt ollózott a kapu jobb felső sarkába, a labda a kapufa és a léc kereszteződéséről vágódott a hálóba – a stadionban mindenki ámultan tapsolta meg a gólt. Amúgy Ábel Péter a bakui Európa Játékokon már lőtt egy hasonlóan nagy ollózós gólt, amely a videómegosztókon hatalmas sláger lett, és a bajnokságban is bemutatta már egyszer ugyanezt.
A Nagyhegyes hiába próbálta fegyelmezett játékkal, nagy lelkesedéssel megállítani az Aramist, ez csak rövid ideig sikerült, utána az Aramis okos, olykor roppant gyors játékkal biztosan nyerte meg a meccset – és küzd a 4. helyért. Amikor már azt hitte a Goldwin, hogy megnyerte a meccset a Bodon FC ellen, amikor már arra gondolhattak a játékosok, hogy lehet picit tartalékolni a másnapi megpróbáltatásokra, akkor még jött az Ivitz-Bozsó kettős, egyenlített a Bodon, de Badalik Szabolcs úgy gondolta, hogy nem szívesen játszana a hosszabbításban, ezért a meccs utolsó pillanataiban megszerezte a győzelmet jelentő gólt.
Továbbra is javuló formában az FTC – a Bonyhád ugyan megnyerte a nap utolsó mérkőzését, de egyáltalán nem volt olyan könnyű dolga, mint ahogy arra előzetesen számítani lehetett, mert az FTC meccsről meccsre egyre jobban érzi a strandlabdarúgás lényegét.