90 éves Raduly József, a legidősebb magyar válogatott labdarúgó

Raduly József 1927. május 6-án született Budapesten – öt héttel Puskás Ferenc után és öt héttel Kubala László előtt. Fantasztikus csatársor magját adhatták volna ők így hárman, ám az élet másként rendelkezett.

Raduly József Balatonszárszón töltötte a gyerekkora nagy részét, majd a inasként a Gammához került, edzett is ott, miként a Ferencvárosban is. A Dreher sörgyárban kapta meg a SAS-behívót – aztán amerikai fogságba esett. Ám a „jenkik” nem marasztalták, hazaküldték. Volna. Mert hogy még Németország területén elfogták a szovjetek. 1945 májusában szovjet hadifogságba került, ahonnan csak 1950 decemberében szabadult. A köztes időt a Kaukázusban éhezve és futballozva töltötte, mások mellett Avar István, becenevén Ricsi, a húszas-harmincas évek újpesti csatárlegendája társaságában…

A hazatérése után – meg azt követően, hogy az ÁVH elengedte, abba is beletelt vagy három hónap – a Szentlőrinci AC-nál jelentkezett, de ott meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Játszott egy kicsit a Füszért csapatánál (azért ott, mert ott talált munkát magának), de sokkal jobb futballista volt annál, mint hogy ott ragadjon. A SZAC utódklubja, a Postás már befogadta. 1952 februárjában, az idény első mérkőzésén már az NB I-ben futballozott. A Bp. Postás csatársora így állt fel: Raduly, Szabó III, Csernai, Bihari, Majercsik. A centerből később a Bayern München BEK-döntős edzője lett, de talán még ennél is érdekesebb, hogy a csapat edzőjét Baróti Lajosnak hívták. Az újonc góllal járult a 3:2-es idegenbeli győzelemhez. Két idényt töltött a postásoknál, aztán Baróti Lajos átvitte a Vasashoz, amelyben aztán hét bajnoki idényben 133 mérkőzést játszott, 21 góllal. Szinte alig hiányzott. Tagja volt a piros-kékek első Magyar Népköztársasági Kupa-győztes alakulatának (1955), az első bajnokcsapatának (1957 tavasz), kétszer is elnyerte a csapattal a Közép-Európa Kupát (1956, 1957). A Rapid elleni, máig sokat emlegetett, 9:2-es meccsen két gólt is lőtt.

1955-ben két alkalommal játszott az A-válogatottban, nem meglepő módon a svájciak és a svédek ellen is győzött a magyar csapat. 1959-ben egy lábtörés vetett véget élvonalbeli pályafutásának. Kicsit játszott még a „kettőben”, de az már nem volt az igazi. Visszavonulása után kisebb alakulatoknál edzősködött, egyebek mellett a BKV Előre, a Csepel Autó (amelyben futballozott is egy keveset), az Égszöv és a Szigetszentmiklós gárdáját segítette. Dolgozott a vasas ifistáival, sőt, az angyalföldiek legutóbbi bajnoki címnyerése idején (1976–1977) ő és Berendy Pál voltak Illovszky Rudolf segítői. Közben belekóstolt egy másik szakmába is: egy ideig a Népsport újságírója is volt.

---