Az Astra nyerte a döntőről döntő meccset

A tabella második helyén álló Astra HFC pontelőnnyel várta a Ferencváros vendégjátékát. A csepeliek játszhattak otthon, ennek ellenére sem lehetett azt mondani, hogy favoritnak számítottak: a két csapat ebben a bajnoki évadban (a Magyar Kupát is számítva) már négyszer találkozott, és három meccsen a fiatal Fradi győzött.

Mindkét edző tartogatott meglepetéseket a kilencven percre: Dombó János, az Astra mestere, taktikai okból kihagyta a kezdőcsapatból Fogl Katalint, Dörnyei Balázs, a Ferencváros vezetőedzője pedig – aligha jószántából – teljes csapatnyi játékosát (Rudán, Benak, Nagypál, Madarassy, Görög, Fenyvesi, Mesterházi, Diószegi, Horváth Boglárka, Horváth Zsófia, Gáspár) nélkülözte. Azt persze senki sem állíthatja, hogy a hiányzók mindegyike „minden körülmények között” kezdő lett volna, az viszont igaz, hogy a Fradi kénytelen volt számos, sőt szinte számtalan tehetséges, ámde roppant rutintalan játékost is pályára küldeni.

Ennek ellenére ferencvárosi lehetőséggel, Szabó helyzetével kezdődött a meccs, sőt az egész első félidőre igaz, hogy a vendégeknek volt több helyzete – csak épp az Astra lőtte a gólokat. Mindkettőt a mezőny legjobbja, Szabó Boglárka, aki előbb védhetőnek látszó szabadrúgásból, majd szép egyéni akcióból vette be Németh Júlia kapuját. Kettő-nullás előnnyel fordult az Astra, bár sokáig az is kérdéses volt, egyáltalán lesz-e második félidő. Özönvízszerű eső zúdult a pályára, a szünetben helyenként villámlott is, az eső alaposan elmosta a vonalakat – végül azonban a sport győzött a természet fölött, és a csapatok rendben lejátszották a második félidőt. Más kérdés, hogy az esőben, a csúszós talajon ennél sokkal több aligha számon kérhető: az Astra szervezett védekezéssel, helyenként önfeláldozó játékkal őrizte előnyét, a Ferencvárosnak pedig nem maradt több tölténye, pláne olyan nem, ami célba is talált. Maradt a kettő-nulla, ami azt is jelenti, hogy két mérkőzéssel a záróra előtt, öt pont az Astra HFC előnye a Ferencvárossal szemben.

Ítéletidőben viaskodott Szombathelyen a Viktória és az MTK is – a különbség talán annyi, hogy a Király Sportcentrumban nem az özönvízzel, hanem az orkánszerű széllel küzdöttek meg a csapatok. A szél egyben a gólokat is elfújta, hiába volt a hazaiak közül Csideinek, Nagy Dórának és Szélesnek, a másik oldalon Pádárnak, Nagy Lilinek és Csányinak helyzete, a lefújáskor ugyanannyi volt az eredmény, mint a kezdésnél: 0-0.

A Szeged szinte az utolsó szalmaszálba kapaszkodva utazott Rákospalotára, a Feminához. Az idén még nyeretlen Boszorkányok ugyanolyan jól kezdtek, mint legutóbbi pesti meccsükön Újpesten – ezúttal azonban nem sikerült a gólszerzés, mert Molnár Eszter, a hazaiak kapusa óriási bravúrral a kapufára tolta a labdát. Az első félidő közepén eleresztett, életerős lövéssel a Szeged el is lőtte puskaporát, a folytatásban Kanta Krisztina szabadrúgásával, majd Zólyomi és Tasnádi találatával a Femina magabiztosan gyűjtötte be az újabb három pontot.

A rájátszás első körében jól, és ami talán még fontosabb a sereghajtó számára, eredményesen játszó Honvéd Újpesten is jól kezdett. Annak ellenére, hogy a kispestiek kapusa, Aschenbrenner Réka megsérült a bemelegítésnél és mentőautó szállította kórházba, a vendégcsapat játékosai kaptak előbb lábra, több ziccerük is volt és Staar Gabriella révén a vezetést is megszerezték. A fordulás után azonban feltámadt az UTE és Mátyás Noémi góljával előbb egyenlített, majd – a Honvéd kihagyott büntetője után – Durkó Zita remekül eltalált szabadrúgásával a győzelmet is megszerezte a „végjáték” szempontjából roppant fontos mérkőzésen.

Jet-Sol Női Labdarúgó NB I

Rájátszás, 4. forduló

Felsőház
Astra HFC – Ferencváros 2-0 (2-0)
Viktória-Trend Optika FC – MTK Hungária 0-0

Alsóház
1. FC Femina – Szegedi AK 3-0 (1-0)
Újpesti TE – Budapest Honvéd 2-1 (0-1)

---