Hatvanéves Burcsa Győző

Burcsa Győző 1954. március 13-án született Kaposváron, a helyi Vasas nevelése volt, majd szülővárosa csapatában, a Rákócziban mutatkozott be az élvonalban: nevezetes találkozón, az egyesület történetének első élvonalbeli bajnokiján, melyen a Rákóczi az ő két góljával győzte le 2-0-ra a Vasast. A duplázó így emlékezett évekkel később Orosz Ferencnek, a klub mostani sajtófőnökének a történtekre: „A gólokra úgy emlékszem, mintha ma lettek volna. Mindkettőt a déli kapuba szereztem. Ennek van egy sztorija is: Márton József és én voltam kijelölve a tizenegyes végrehajtására. Józsi, mint csapatkapitány és legidősebb játékos odajött hozzám, és azt mondta: Győzőke, rúgd te. Én odamentem és berúgtam. Ez a gól végigkísért a pályafutásomon, és megtanultam, hogy vannak olyan helyzetek, amikor el kell vállalni a tizenegyest vagy mást is.”

A szezon végén a Rákóczi bennmaradt az élvonalban, Burcsa ellenben klubot váltott, a Videoton játékosa lett. 1981-ig 147 bajnoki meccsen játszott a Vidiben, előbb hatodik, majd háromszor negyedik, közben egyszer kilencedik lett a csapata. A legjobbkor igazolt Győrbe: akkor érkezett Verebes József is a csapathoz. A klubváltás okairól így beszélt az origo.hu-n néhány éve megjelent interjúban: „1981-ben végiggondoltam, hogy már öt éve itt vagyok a Vidinél, és semmilyen komoly eredményt nem értünk el. 27 éves vagyok, ha valamit akarok, váltanom kell. Annak idején olyan átigazolási rendszer volt, hogyha aláírtam egy évet, akkor automatikusan életbe lépett még egy év. Magyarul lehetetlen helyzetbe kerültem. A megoldást egyetlen dolog jelentette akkoriban a klubváltáshoz: ha nem kötünk szerződést. Én pedig nem kötöttem új szerződést. A győriek tettek egy olyan ajánlatot, amely biztosította az előbbiek ellenére a folyamatos felkészülésemet. Ki kellett hagynom ugyan három hónapot, de aztán a Győr leigazolt. Ott kétszer bajnok lettem (1981-82, 1982-83), egyszer második helyezett (1983-84).”

A Real Madrid elleni UEFA-kupa döntőn

Óriási sikerei voltak Győrben, a Hannich, Póczik, Burcsa trió nemcsak, hogy az ország leggólerősebb középpályás triója lett, de egyenesen legendás lett. Aztán Burcsa Győző ismét jókor váltott: visszatért a Kovács Ferenc által irányított Videotonba. A csapat az első idényben rögtön az utóbbi lassan negyven év legnagyobb magyar kupasikerét érte el: bejutott az UEFA-kupa-döntőjébe. Burcsa Győző mind a 12 mérkőzésen játszott a sorozatban. „1984 nyarán részt vettünk egy nemzetközi tornán Spanyolországban, Zaragozában. Komoly ellenfelekkel játszottunk, és a végén megnyertük a tornát. Talán ott fogalmazódott meg bennünk először, hogy valamivel elő tudunk rukkolni nemzetközi szinten, de természetesen merész álmaink nem voltak. A Dukla Praha-n nagyon nehezen jutottunk tovább, aztán jött a Paris SG elleni mérkőzés, amin egyértelműen lehetett érzékelni, hogy a franciák teljesen lebecsültek minket. Egyébként ez minket még inkább motivált. Számomra a csúcsmérkőzés a Manchester United elleni hazai találkozó volt. Igazi kupahangulat, igazi dráma jellemezte azt a meccset hosszabbítással, büntetőpárbajjal, mély, sáros pályán. Erőn felül teljesítettünk” – emlékezett egy néhány évvel ezelőtt vele készült interjúban.

Az UEFA-kupa-döntő után valóra tudta váltani az álmát: külföldre szerződött. A francia AJ Auxerre játékosa lett, egy ideig Eric Cantona is a klubtársa volt. A világhírű Guy Roux volt a mestere. Két év után – amelybe beleesett a mexikói világbajnokság is – a Melun csapatához igazolt, majd egy évet játszott még a Racing Cub d’Arras színeiben. A válogatottban Bene Ferenc búcsúmérkőzésén, 1979. szeptember 12-én mutatkozott be, még Győrbe igazolása előtt játszott további három mérkőzésen. Utána hosszú szünet következett, bármilyen jól is játszott az ETO-ban, csak már az első bajnoki cím megnyerése után, 1982 szeptemberében került vissza. Tizedik válogatottsága, az angolok elleni hazai vereség után megint kegyvesztetté vált, hiába menetelt a Vidi az UEFA-kupa döntőjéig, hiába került ki az Európa-bajnok franciák bajnokságába. Csak 1986 márciusában, a brazilok elleni felejthetetlen hazai meccsen játszott újra. Kijutott a mexikói világbajnokságra, két mérkőzésen játszott is. Verebes Józsefnél játszott 15. alkalommal, utoljára a nemzeti tizenegyben 1987. április 29-én.

1990 és 1996 között edzőként dolgozott, irányította Videotont, a Nyíregyházát, majd a Sopront. Az utóbbi szűk két évtizedben alig maradt kapcsolata a sportággal, kereskedelemmel foglalkozik, vállalkozóként dolgozik.

---