Ma ünnepli 70. születésnapját Szűcs Lajos

Szinte biztos, hogy minden ötven feletti futballrajongónak megvan a maga Szűcs-képe, Szűcs-pillanata. Sőt, szinte biztosan több is. Egy-egy olyan momentum, amely jellemzője volt a játékának, az egyéniségének. E születésnapi köszöntőben hadd idézzünk fel egy olyat, amely pályafutása egy kevésbé jelentős momentumához kapcsolódik. A hetvenes évek közepén az akkori egyetlen tévécsatorna rendszeresen közvetítette a Képes Sport által szervezett miskolci teremtornákat, focifarsangokat. Szűcs Lajos is a mezőnyben volt, pályára lépése, harmincon jóval túli erőtől duzzadó játéka, sodró lendülete újra és újra a közönség kedvencévé avatta. Ha csak a parkettre lépett, már morajlott a csarnok közönsége. S főleg akkor, ha elengedte elementáris erejű bombáit. Többnyire kaput talált, de a legnagyobb sikert azzal aratta, amellyel a kapu feletti molinót leszaggatta a falról.

Az erő… Az egykori világválogatott játékának mindig meghatározó faktora volt. Ahogyan Lakat T. Károly írta róla az MLSZ által kiadott „Válogatott gyűjtemény” című könyvben, azt fejtegetve, hogy Szűcs a régi balfedezetek azon típusához tartozott, akiket senki sem a játékszervezéssel akart megbízni. Mégis pillérei lettek csapatuknak.„Valami hasonlót csinált Zakariás József az Aranycsapatban, Szűcs Lajos a Ferencvárosban, a Bp. Honvédben és a nemzeti 11-ben, valamint Berendy Pál a Vasasban és szintén címeres mezben.

Nem csinálhatták rosszul, amit csináltak (arról már nem is beszélve, hogy a csapaton belül milyen rangra és méretes tekintélyre tettek szert ennek a feladatnak a megoldásával), hiszen Szűcs Lajos a világválogatottságig vitte, Berendy Botond pedig a mezőny legjobbja tudott lenni a Népstadionban egy olyan Vasas–Real Madrid BEK-mérkőzésen, amelyen Alfredo Di Stéfanót kellett őriznie! (S ezek természetesen csak kiragadott példák a nevezettek pályafutásából.)

A futball jellegének alapvetően védekező típusúvá válásával történt, hogy a legjobb emberfogó balfedezetekből a középhátvéd mellé visszahúzódó, beállósnak hívott poszt betöltői lettek. Ugyanúgy ki kellett kapcsolniuk a szemben állók legjobb csatárát, de még a középhátvéd bizonyos fokú tehermentesítése is rájuk hárult. (Például Mészöly esetében: amikor a Szőke Szikla felment egy-egy szöglethez fejelni, vagy szabadrúgás elvégezni.) Ilyenformán a beállósok gyakrabban jutottak szerephez közvetlenül a védelem tengelyében.

A szerepkör kifogástalan betöltéséhez óriási munkabírásra, hatalmas akaraterőre, lankadatlan koncentrálókészségre, az átlagosnál sokkal jobb ütemérzékre, kiemelkedő szerelni-, és fejelni tudásra volt szükség. Egy rossz passzt, egy elhibázott kapuralövést mindenki megbocsájtott a balfedezeteknek, de ha az őrizetükre bízott csatár akár csak egyszer kiszabadult a szorításukból, (uram bocsá’ még gólt is szerzett) az a „6-os” egyszemélyi felelőssége volt. Hiszen akkoriban még nem ismerte a futballvilág a „mindenki támad, mindenki védekezik”, azaz a kollektív felelősség elvét és gyakorlatát.”

Szűcs Lajos 1943. december 10-én született a ma Szerbiához tartozó, 1941-ben visszatért vajdasági Apatinban. Újpesten nőtt fel, s kezdett el futballozni 13 évesen – természetesen a Dózsában. Úgy festett, ott lesz majd élvonalbeli játékos, miután már az ifjúsági válogatottba is bekerült. Ám az 1962-es UEFA-tornáról hazatérve kiderült, a lila-fehérek nem tartanak igényt a játékára… Buzánszky Jenő révén Dorogra került, a bányászcsapat színeiben mutatkozott be az élvonalban, s játszott le 61 bajnoki találkozót, majd 1966 elején a Ferencváros játékosa lett. Pályafutása legszebb éveit töltötte zöld-fehérben, részese volt 1967-ben és 1968-ban Lakat Károly irányításával elért minden nagy sikernek. Két bajnoki cím, VVK-döntő jelezte, minden idők egyik legerősebb Fradija tündököl. Szűcs Lajos 1967-ben bekerült az A-válogatottba, s közben játszott a klubedzője által dirigált olimpiai csapatban.

Nem is akárhogy: Lakat doktor megvédte a legénységgel a tokiói olimpián megszerzett aranyérmet, Mexikóvárosban is nyert. Szűcs Lajos volt a jók között a legjobb: a Guatemala elleni elődöntőt fejes góljával eldöntő beállóst a torna legjobb játékosának választották. Remeklése (egyik) jutalma meghívó volt a világválogatottba: 1968 novemberében (Albert Flórián, Novák Dezső és Farkas János társaságában) játszott a brazilok ellen, Rio de Janeiróban, a FIFA-csapatban.

1969 végén a Ferencváros nem adta ki a Bp. Honvédnak, Szűcs Lajos az akkori szabályok szerint egyéves kihagyásra kényszerült. 1971-ben játszott csak újra bajnokit, az esztendő végén másodszor is megválasztotta az MLSZ az Év játékosának. A katonacsapatból került be 1972-ben az olimpiai ezüstérmet nyerő, s előtte az Eb négyes döntőjébe került válogatottba. 1977-ig 180 bajnokit játszott piros-fehérben, majd a Vasas Izzó együttesében is szerepelt az élvonalban. Pályafutását a Fradi-rajongó Vértes Árpád csapatában, Hévízen zárta le.

Élete az elmúlt évtizedekben is a Ferencvároshoz kötődött, 1980 és 1995 között a klub utánpótlás, tartalék és ifjúsági edzője illetve alkalmanként a felnőtt csapat pályaedzője.

---