Amikor a nézők taposták a havat, hogy legyen Fradi-meccs

A legklasszikusabb példa az 1955 januárjában játszott, Bp. Honvéd–Bp. Vörös Lobogó mérkőzés, amely 9:7-es eredményével, tizenhat góljával a futballtörténelmünk része lett. Emlékezetesen rossz időben, hóban futballoztak. A vasárnap délelőtt 11-kor elkezdett találkozónak elvileg már az égvilágon semmi jelentősége sem volt, hiszen a Bp. Honvéd bajnokként, a Vörös Lobogó ezüstérmesként futott ki a hótól nagyjából megtisztított, ám a szakadó esőben, bokáig sáros talajú aztán fagyott pályára. Ám okosan döntött az, aki úgy rendelkezett, hogy „rend a lelke mindennek” alapon a meccset le kell játszani: igazi futballparádét látott a közönség: Tichy 1:0, Hidegkuti 1:1, Sándor 1:2, Sándor 1:3 – egy olyan félidőben, amelyet végül 7:3-ra elveszített, a Vörös Lobogó 3:1-re vezetett… – Kocsis 2:3, Kocsis 3:3, Puskás 4:3, Puskás 5:3, Puskás 6:3, Tichy 7:3, Puskás 8:3, Hidegkuti 8:4, Kocsis 9:4, Kárász 9:5, Hidegkuti 9:6, Hidegkuti 9:7.

1963 telén is nagyon hideg volt, annyira, hogy el kellett halasztani a bajnoki kezdést, panaszkodott is emiatt Baróti Lajos szövetségi kapitány, mondván, hogy nem lesznek formában válogatottjai a Nemzetek Kupája, a mai Európa-bajnokság soros selejtező mérkőzésein. (Szerencsére mégis jó formába lendültek.) Március első felében a Dunántúlon mínusz 20 fok alatti hőmérsékletet mértek…

Egy évvel később aztán még márciusban is óriási havazás nehezítette a futballéletet, március 15-én (!), a Népstadionban úgy hozták játékra alkalmassá a gyepet a Ferencváros–Komlói Bányász mérkőzés előtt, hogy a tízezer nézőt felszólították, menjen le és tapossa le a havat. „A Népstadionban még a szurkolók is a csapatok segítségére siettek, hiszen szinte valamennyien taposták a pályán a havat annak érdekében, hogy játszani lehessen.”

1978-ban, az argentínai világbajnokságon való részvételünk miatt, az akkori szokásokhoz képest korán, már február közepén elkezdődött a tavaszi idény. Annak ellenére is játszottak, hogy a hőmérséklet sehol sem érte el a nulla fokot. De hideg volt egy évvel később, 1979 elején is, a játékosok egy része harisnyában, kesztyűben teljesítette az NB II-es fordulót – az NB I-esek egy része itthon, a másik része külföldön készült a rajtra. Február közepén a Dunántúl délebbi részein 1978-ban mínusz húsz fok alatti értéket is rögzítettek.